FÓRUM

Az Iparjogvédelmi és Szerzoi Jogi Szemle történetében eddig még nem fordult elo, hogy valamely írást szerkesztoségi kommentárral kellett volna közreadni, hiszen hallgatólagos egyetértés volt abban, hogy a megjeleno cikkek, tanulmányok nem feltétlenül tükrözik a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH), illetve a szerkesztobizottság álláspontját. Ezúttal sem ennek a nyilvánvalónak látszó szerkesztési alapelvnek a megerosítése végett fordulunk - dr. Gyertyánfy Péter tanulmányának közlése kapcsán - közvetlenül és testületileg nagyra becsült olvasóinkhoz. Többrol van itt szó, más kényszeríti ki a szerkesztoségi kommentárt.
Az MSZH vezetése, illetve a Szemle szerkesztobizottsága egyaránt feltétlen és elkötelezett híve a nyilvános, érvekre építo, tárgyszeru szakmai vitáknak. Meggyozodésünk, hogy idot álló, muködoképes és megalapozott megoldások csak a szakmai viták tüzében kovácsolódhatnak ki.
A szerzoi joggal kapcsolatos közgondolkodásunkat közel egy évtizede még egyetlen szerzoi jogi "iskola" korlátlan egyeduralma jellemezte. Anélkül, hogy ennek az "iskolának" a korszeruségét vagy tudományos megalapozottságát e helyütt vitatnánk, megkockáztatható: e véleménymonopólium megtörése frissítoleg és megtermékenyítoleg hatott szerzoi jogunkra. E kopernikuszi fordulat nélkül a magyar szerzoi jog aligha alkalmazkodhatott volna sikeresen a rendszerváltozás után kialakult hazai gazdasági és társadalmi helyzethez. Sok minden változott az 1990-es évek eleje óta: az 1994-ben megtett elso európai jogharmonizációs lépésektol a közös jogkezelés korszeru, szintén európai mintákat követo rendszerének kiépítésén át egészen az 1999-ben elfogadott új szerzoi jogi törvényig. S a változásoknak nem szakadt vége: éppen csak túl vagyunk az Szjt.-nek a szabványok szerzoi jogi védelmével kapcsolatos, illetve az adatbázis-eloállítók védelmét is bevezeto módosításain, és máris készülhetünk - az idoközben elfogadott két új európai közösségi irányelvre figyelemmel - a következo kodifikációs feladatokra (az információs társadalom szerzoi jogi összefüggéseinek szabályozása és az ún. követo jogra vonatkozó rendelkezések kiigazítása céljából).
Amikor az MSZH hatáskörét a szabadalmi törvény 1999. évi módosítása az iparjogvédelem mellett a szerzoi jogra is kiterjesztette, és mindezt a Hivatal statútumát megállapító kormányrendelet a rá következo évben részletezo módon meg is erosítette, a szerkesztobizottságban elhatározássá érett, hogy az akkori Iparjogvédelmi Szemle címének megváltoztatásával a szerz
oi jogra vonatkozó szakmai írások számára is teret kell adnunk. Ezzel önálló szakmai folyóirathoz jutott a magyar szerzoi jogászok közössége. Az iparjogvédelmi tárgyú tanulmányok általában higgadtabb, tényszerubb stílusához képest korábbi olvasóközönségünk számára talán meglepo lehet a szerzoi jogi vitacikkek - így pl. az ezúttal közzétett írás - indulatos hangneme.
Nos, a szerkesztoség mindenekelott örömét szeretné kifejezni afölött, hogy a nyilvános szakmai vita általános, elfogadott, már-már bevett formájává vált hazánkban is a szerzoi jogi kérdések megtárgyalásának és eldöntésének; másrészt megértést és türelmet is kér az olvasóktól az itt közölt írás számukra talán szokatlan stílusa miatt.
A szerkesztobizottság természetesen nem azonosul olyan feltételezésekkel, hogy a Szerzoi Jogi Szakérto Testület (amelynek egyik szakvéleményét kívánja bírálni a tanulmány) bárkit is "félrevezetne", vagy hogy a tények célzatos csoportosításával bármit is a valóságtól eltéroen "állítana be".
Úgy látjuk: a Szerzoi Jogi Szakérto Testület 38/00. számú szakvéleményének (lásd az Iparjogvédelmi és Szerzoi Jogi Szemle 2001. augusztusi számát, a 34-39. oldalon) és az ezúttal közölt kritikai írásnak az egybevetése önmagáért beszél. Az olvasó mérlegelheti a kétféle érvelést, tartalmi és formai szempontokból egyaránt, és levonhatja a maga számára a megfelel
o következtetéseket. Az olvasó és nem a szerkesztobizottság hivatott igazságot tenni. Ehhez segítséget nyújthat a 38/00. számú ügyben eljáró tanács válasza, amelyet szintén közlünk.
A szakérto testület az Szjt. 101. §-a és a 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet világos szabályai alapján, jogszabályi felhatalmazással muködik, tagjait és tisztségviseloit az MSZH elnökének javaslatára az igazságügy-miniszter nevezte ki, a nemzeti kulturális örökség miniszterével egyetértésben. Az Szjt 101. §-ának (3) bekezdésébol, valamint az említett kormányrendelet 1. §-ának (1) bekezdésébol is következik, hogy a felkérésre (megbízásra) adott SzJSzT-szakvélemény éppúgy jogszabályi felhatalmazáson alapul, mint a bírósági vagy hatósági megkeresésre kialakított. Nem mondható tehát az SzJSzT megbízásra adott szakvéleményérol, hogy az csupán "magánvélemény" volna (mint ahogy ezt az ARTISJUS jogi igazgatója állítja ugyanezen SzJSzT-szakvélemény kapcsán egy másik, másutt már publikált tanulmányban). S ezért aggályos az, ha pl. az ARTISJUS - vagyis egy egyesület, egy magánszervezet - azt hirdeti magáról kiadványaiban, hogy felkérésre "szakvéleményeket" készít.
Végezetül még egy megjegyzés: dr. Gyertyánfy Péter írását azért is közöljük - mindent összevetve - örömmel, mert az az MSZH mellett muködo Szerzoi Jogi Szakérto Testület sikerességét igazolja. A testület ugyanis vitarendezo, békíto, permegelozo szerepet is betölt. A most következo tanulmány pedig - akarva-akaratlanul - annak elismerésével kezdodik: a szakérto testület 2000 novemberében kelt szakvéleményének kézhezvétele után az addig rendezetlen jogvitában ítéletbe foglalt egyezségre jutottak a felek.v A szakérto testület tehát teszi a dolgát.

A szerkesztobizottság