Ficsor Mihály

A Cappuccinó-ügy: a fekete leves

Bevezetés
Az ügy
A bíróság döntése
Az új védjegytörvény alkalmazása a régi védjegyek törlésére
A bíróság érvelése elgondolkodtató
A védjegy törlésének jogalapja
Zárszó helyett

Bevezetés

A Fővárosi Bíróság meghökkentő és azonnali kommentárt igénylő határozatot(1) hozott a 143 789 lajstromszámú, "Cappuccino" szóvédjegy törlésére irányuló eljárásban. A végzés számos vitatható megállapítása, pontatlansága mellett végül is szó nélkül el lehetne menni, ha a döntés indokolása nem tartalmazna olyan okfejtést, amely végső soron a szellemi tulajdon határait mossa el, az iparjogvédelem és a szerzői jog elvi alapjait ingatja meg.
   A végzés tartalmi elemzése amiatt is szükséges, hogy a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság(2) a közelmúltban foglalkozott a Polgári Törvénykönyv (a Ptk.) és a szellemi tulajdon kapcsolatával.(3) E kapcsolatrendszer mind ez ideig zavartalanul működött, annak ellenére, hogy abba - a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése miatt - egy időzített bomba is beépült. Ez az időzített bomba a Cappuccino-ügyben robbant, olyankor, amikor már mintha mindenki megfeledkezett volna e hatástalannak és ártalmatlannak hitt eszközről.

Az ügy

A tényállás összefoglalására megfelelőnek látszik a Fővárosi Bíróság végzéséből az idevágó rész idézése,(4) már csak azért is, hogy a jövőben esetleg kialakuló szakmai vita ne tény-, hanem jogkérdésekre összpontosuljon:
   "Az ellenérdekű fél átruházás folytán jogosultja a 143 789 lajstromszámú, 1996. október 21-i elsőbbségű CAPPUCCINO szóvédjegynek a Nizzai Megállapodás 16., 35., 38., 41. és 42. osztályaiba sorolt meghatározott termékekre és szolgáltatásokra.
   A kérelmezők mint egyéni vállalkozók 1995 májusától szóbeli felkérés alapján szerkesztették és vezették az általuk Cappuccinónak nevezett rádióműsort az ellenérdekű fél jogelődjéhez, a Magyar Rádió Rt.-hez tartozó Danubius Rádióban. 1997-ben az ellenérdekű fél jogot szerzett a Danubius Rádió frekvenciájának használatára és - egyebek mellett - a Cappuccino c. műsor sugárzására. A Szonda Ipsos felmérése szerint a Cappuccino az ország legnépszerűbb, leghallgatottabb reggeli rádiós showműsora. A Média Hajó értékelése alapján 1998-ban a műsor miatt az I. r. kérelmező a legkedveltebb rádiós személyiségek között az első, a II. r. kérelmező pedig a harmadik lett. A kérelmezők az ellenérdekű fél jogelődjének nem adtak engedélyt a Cappuccino műsorcím védjegyként történő lajstromozására.
   1999. február 16-án a kérelmezők mint a műsor készítői és vezetői a védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény (Vtk.) 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján, személyhez fűződő joguk megsértésére hivatkozva a Magyar Szabadalmi Hivataltól a védjegy törlését kérték.
   A hivatal a kérelmet a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 5. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjai alapján ...határozatával elutasította. Az indokolás szerint a megjelöléssel a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) 50/F §-ának (1) bekezdése értelmében az ellenérdekű fél rendelkezik, lajstromozása nem sérti más személyhez fűződő jogát.
   A kérelmezők a bíróságtól a Vt. 5. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjai alapján a határozat megváltoztatásával a védjegy törlésének elrendelését kérték. Bejelentették, hogy a felek között szerzői jog megállapítása iránt 8.P.21.546/ 1999. számon per van folyamatban, ennek jogerős befejezéséig kérték az eljárás felfüggesztését.
   Azzal érveltek, hogy a CAPPUCCINO megjelölés, mint rádióműsor címe, a kérelmezők szellemi alkotása, ekként személyhez fűződő jogi védelem alatt áll. Szerintük az MSZH tévesen hivatkozott határozatában az Szjt. 50/F §-ának (1) bekezdésére, mert az csupán a rádiószervezetnek a műsorok felhasználására (úgymint a sugárzásra, a rögzítésre és a többszörözésre) vonatkozó jogait rögzíti. Ezek a jogok pedig a szerzői jogokkal nem azonos szomszédos jogok. A szomszédos jogok jogosultja nem rendelkezhet szabadon a szerzői jogokkal. Egyébként az ellenérdekű felet a 42. osztályba sorolt rádióműsor-szerkesztés vonatkozásában azért sem illeti meg a védjegyoltalom, mert szerkesztő csak természetes személy lehet.
   Az ellenérdekű fél a megváltoztatási kérelem elutasítását kérte. Annak bizonyítására, hogy a Cappuccino c. rádióműsor nem minősül szerzői műnek, csatolta a 8.P.21.546/1999. számú perben megkeresett Szerzői Jogi Szakértői Testület állásfoglalását, valamint a perben született elsőfokú ítéletet. Mivel szerinte a műsor nem élvez szerzői jogi védelmet, így címének védjegyeztetése nem sérti a kérelmezők személyhez fűződő jogát. A megváltoztatási kérelem elbírálásánál a Vtk. alkalmazását kérte a bíróságtól."

A bíróság döntése

A Fővárosi Bíróság megalapozottnak találta a megváltoztatási kérelmet és az MSZH határozatának megváltoztatásával a 143 789 lajstromszámú védjegyet az oltalom keletkezésére visszaható hatállyal törölte.
   A végzés indokolásában a bíróságnak két fontos kérdésre kellett választ adnia. Az első az volt, hogy az ügyben melyik védjegytörvényt kell alkalmazni: a korábbit vagy a jelenleg hatályost? A másik fő kérdés pedig az volt, hogy a "Cappuccino" szóvédjegyet milyen okból, milyen jogcímen lehet, illetve kell törölni.
   A bírósági végzés indokolásában e kérdésekre adott válaszok korántsem megnyugtatóak, sőt, nyugtalanítóak. E nyugtalanság indokait, magyarázatát fejtik ki ennek az írásnak a most következő részei.

Az új védjegytörvény alkalmazása a régi védjegyek törlésére

A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a végzésben is használt rövidítéssel: Vt.) 117. §-a (1) bekezdésének értelmében a Vt. 1997. július 1-jén lépett hatályba, rendelkezéseit a 177. § (2) bekezdésében szabályozott kivétellel csak a hatálybalépést követően indult eljárásokban lehet alkalmazni.
   Az MSZH a Vt. 177. §-a (1) bekezdésének alkalmazásakor a Legfelsőbb Bíróság végzéseiben is tükröződő jogértelmezést követi. Az MSZH e végzések meghozatalát megelőzően is következetesen azt az álláspontot képviselte és érvényesítette hatósági joggyakorlatában, hogy a Vt. 117. §-ának (1) bekezdése alapján a Vt. hatálybalépését követően indult védjegytörlési eljárásokban a Vt. anyagi jogi és eljárási jogi rendelkezéseit kell alkalmazni függetlenül attól, hogy a védjegyet a Vt. hatálybalépését megelőzően (vagy azt megelőző elsőbbséggel) jelentették be, illetve, hogy a védjegyet akár már a Vt. hatálybalépése előtt lajstromozták is. Mindez egyértelműen következik a Vt. 117. §-ának (1) bekezdéséből.
   A Fővárosi Bíróság iparjogvédelmi tanácsának egyik tagja - aki egyben a "Cappuccino" védjegy törlésére irányuló eljárásban előadó bíróként készítette elő a végzés meghozatalát - a Vt. 117. §-a alkotmányellenességének megállapítása, illetve (a Vt. e rendelkezése kapcsán) mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése végett indítványt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál. Erre az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 38. §-ának (1) bekezdése alapján került sor. E rendelkezés szerint a bíró a bírósági eljárás felfüggesztése mellett tartozik az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálására olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli.
   Ennek az írásnak nem az a célja, hogy a Vt. 117. §-ának alkotmányosságát igazolja; az erre vonatkozó érvekkel a szakmai közvélemény már megismerkedhetett.(5)
   Figyelemre méltó azonban, ahogy a Fővárosi Bíróság a Cappuccino-ügyben félretette alkotmányossági aggályait és a korábban hatályos jogszabály, azaz a védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény (a végzésben használt rövidítéssel: Vtk.) helyett az új törvény, vagyis az 1997. július 1-je óta hatályos Vt. szabályait alkalmazta.
   Mivel az alkalmazandó rendelkezés és az alkotmányossági előkérdés ugyanaz volt a Cappuccino-ügyben, mint abban, amelyben az eljárás felfüggesztése mellett a Fővárosi Bíróság eljáró tanácsa részéről az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezték, a Cappuccino-ügyet aligha lehetett volna elbírálni a szóban forgó alkotmánybírósági eljárás befejeződéséig. Két lehetőség állt a Fővárosi Bíróság előtt: vagy a Cappuccino-ügyben is felfüggeszti a bírósági eljárást, amíg az Alkotmánybíróság nem határoz a Vt. 117. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában, vagy visszavonja a Vt. 117. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítását kezdeményező indítványát.
   A Fővárosi Bíróság egyiket sem tette. A Cappuccino-ügyben jobbnak látta, hogy a Vt. - egyébként alkotmányellenesnek vélt - 117. §-ában foglalt rendelkezései alapján a Vtk. helyett mégis a Vt.-t alkalmazza.

A bíróság érvelése elgondolkodtató

"A törölni kért védjegyet 1996. október 21-én, a Vtk. hatálya alatt jelentették be, lajstromozására a Vtk. feltételei szerint került sor. Ezért a bíróság álláspontja szerint törlésére is a Vtk. feltételei irányadók. Nem volt akadálya azonban, hogy a kérelmező indítványára a bíróság a megváltoztatási kérelmet a Vt. alapján bírálja el. Ugyanis a jelen esetben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések a korábbi és a hatályos védjegytörvényben nem különböznek egymástól annyira, hogy ez a Vtk. vagy a Vt. szerint eljárva az ügy kétféle megítélését eredményezné. (A Vtk. hatálya alatt lajstromozott védjegyek törlése tárgyában a Vt. 1997. július 1-jei hatálybalépése után indult eljárásokban figyelembe veendő törlési feltételekkel kapcsolatos bizonytalanságot a 2000. február 12-én kezdeményezett, 214/E/2000 számon folyó alkotmánybírósági eljárás fogja megszüntetni.)"
   A végzés indokolásából kitűnik: a Fővárosi Bíróság annak tudatában tekintett el az eljárásnak az Abtv. 38. §-ának (1) bekezdésében előírt felfüggesztésétől, hogy a Vt. érintett rendelkezése alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában - éppen e bíróság kezdeményezésére - folyamatban van az eljárás az Alkotmánybíróságon. A 117. § vélt - éppen a Fővárosi Bíróságról származó indítványban állított - alkotmányellenessége ezúttal "nem volt akadálya" a Vt. alkalmazásának. A Fővárosi Bíróság szerint tehát - az Abtv. 38. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ellenére - nincs akadálya olyan jogszabály alkalmazásának, amelynek alkotmányellenességét az eljáró bíróság észleli. Ezek szerint a Magyar Köztársaságban, amely az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése értelmében jogállam, nincs - a Fővárosi Bíróság e végzése értelmében - akadálya annak, hogy a bíróság olyan jogszabályt alkalmazzon, amelynek alkotmányellenességéről meg van győződve. Ez aligha tartható álláspont; ezen nem változtat az sem, hogy a Vt. 117. §-át illetően - véleményem szerint - téves az a bírósági meggyőződés, hogy e rendelkezés alkotmányellenes volna. Ha ugyanis még mindig tartja magát a Fővárosi Bíróság e tanácsa ahhoz a nézetéhez, hogy a Vt. 117. §-a alkotmányellenes, az Abtv. 38. §-ának (1) bekezdése alapján a Cappuccino-ügyben is fel kellett volna függesztenie az eljárást. Ha pedig - esetleg a nyilvánosságra jutó szakmai érvek hatására - megváltoztatták korábbi álláspontjukat, az alkotmánybírósági indítványt vissza kellett volna vonniuk és a végzésben nem utalhattak volna az alkotmánybírósági eljárásra (főként nem úgy, hogy az nem akadályozza az alkotmányellenesnek vélt rendelkezés alkalmazását).
   A jogi relativizmus sajátos megnyilvánulásaként értékelhető a végzésnek az a mondata, amellyel az eljáró tanács "mentséget" kívánt találni az általa alkotmányellenesnek tartott jogszabályi rendelkezés alkalmazására: "a jelen esetben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések a korábbi és a hatályos védjegytörvényben nem különböznek egymástól annyira (kiemelés tőlem, F. M.), hogy ez a Vtk. vagy a Vt. szerint eljárva az ügy kétféle megítélését eredményezné." Mindegy tehát, melyik jogszabályt alkalmazzuk, ha az eredmény nagyjából ugyanaz. Kis különbség: nem különbség. Nem akkora a különbség a két jogszabály között, hogy a Fővárosi Bíróság ne választhatna közülük szabadon.
   Ez alighanem jogi képtelenség, hiszen a jogalkalmazót nem illeti meg poetica licentia. De tekintsünk el ettől egy kis időre (bár nagyon nehéz), s vizsgáljuk meg: vajon igaz-e a bíróságnak az a feltevése, amelyre hivatkozva a Vt.-t alkalmazta a Cappuccino-ügyben. Igaz-e, hogy nincs lényeges - az érdemi döntést is esetleg befolyásoló - különbség a "jelen esetben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések között"?
   A Vt. és a Vtk. közös vonása, hogy a megjelölést a védjegyoltalomból kizáró okok egyben - bizonyos feltételekkel - törlési okok is. A Vtk. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja a megjelölés lajstromozását kizáró, azaz a Vtk. 19. §-ának (1) bekezdése folytán a védjegy törlésére alapot adó okként szabályozta azt az esetet, ha a megjelölés másnak személyhez fűződő jogát sérti. Ezzel valóban azonos tartalmú (bár pontosabb és részletesebb) rendelkezést találhatunk a Vt. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, amely kizárja a másnak személyhez - különösen névhez, képmáshoz - fűződő korábbi jogát sértő megjelölés védjegyoltalomban való részesítését. Igaz, szemben a Vtk.-beli szabályozással, ezt a lajstromozási akadályt elháríthatja a korábbi akadályozó jog jogosultjának a megjelölés lajstromozásához való hozzájárulása, de ennek a rendelkezésnek a Cappuccino-ügyben valóban nem volt jelentősége.
   Ellenben a Vtk. nem tartalmazott a Vt. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalthoz hasonló rendelkezést, azaz olyan szabályt, amely kizárta volna a más korábbi szerzői vagy iparjogvédelmi jogába ütköző megjelölés oltalmazhatóságát.
   Hasonlóképpen nem feleltethető meg a Vtk. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja a Vt. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontjával. Ezt a két rendelkezés egyszerű összevetésén túl a Vt. miniszteri indokolása is alátámasztja: "a lajstromozás nélküli belföldi használat a hatályos jognál szűkebb körben - csak, ha a korábbi használó engedélye nélküli használat önmagában is jogszabályba ütközne - eredményezi a későbbi megjelölés kizárását a védjegyoltalomból."(6)

A védjegy törlésének jogalapja

Ismét célszerűnek látszik, hogy a végzés indokolásából viszonylag hosszabban idézzünk:
   "A védjegyet törölni kell, ha a védjegyoltalom tárgya nem felelt meg a 8. § a) pontjában meghatározott feltételeknek (Vt. 33. § (1) bek. a) pont).
   A Vt. 8. §-ának a) pontja rögzíti, hogy a megjelölést védjegyoltalomban kell részesíteni, ha kielégíti az 1. §-ban meghatározott követelményeket és a 2-7. §-ok alapján nincs kizárva a védjegyoltalomból.
   A Vt. 5. §-a (1) bekezdése szerint - egyebek mellett - nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés,
   a) amely másnak személyhez fűződő korábbi jogát sértené;
   b) amely más korábbi szerzői jogába ütközne.
   A Vt. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint pedig azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások tekintetében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, amelyet más lajstromozás nélkül korábbtól fogva ténylegesen használ belföldön, ha a megjelölésnek a korábbi használó hozzájárulása nélkül történő használata jogszabályba ütközne.
   A cappuccino szó 1995 májusától már nemcsak habos tejeskávét, hanem egy reggeli rádióműsort is jelentett. A cappuccino szó másodlagos jelentését, nem vitatottan, a kérelmezők alkották meg azzal, hogy műsoruknak a Cappuccino címet adták és a műsort folyamatosan szerkesztették, vezették. Így tehát rádióműsorral kapcsolatban a cappuccino-megjelölés a kérelmezők szellemi alkotása.
   A Ptk. 86. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll.
   A kérelmezők alkotó tevékenysége kettős. Egyfelől szerzői tevékenység, hiszen ők "találták ki" a címet. A Ptk. 86. §- ának (3) bekezdése kitér rá, hogy azok a szellemi alkotások is védelem alatt állnak, amelyekről a külön jogszabályok nem rendelkeznek. Így - függetlenül attól, hogy a szóban forgó rádióműsor az Szjt. szerint szerzői mű vagy sem - a CAPPUCCINO-megjelölés más javára történő lajstromozása a kérelmezők szerzői jogába ütközik [Vt. 5. § (1) bek. b) pont].
   A kérelmezők alkotó tevékenysége abban is megnyilvánul, hogy a megjelölést a bejelentést megelőzően 18 hónapon keresztül folyamatosan, nagy nyilvánosság előtt használták. Ez a használat a kérelmezők számára más típusú, ún. ipari jogot keletkeztetett. Minthogy erre a jogra is érvényes a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott védelem - emellett a megjelölésnek a kérelmezők hozzájárulása nélküli használata tisztességtelen piaci magatartásnak minősül (1996. évi LVII. tv. 6. §), továbbá a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében írt kötelezettségek megszegését is jelenti -, így a megjelölés más javára a Vt. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint sem részesülhet védjegyoltalomban. [E törvényhely megfelelője a Vtk. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja.]
   Alappal hivatkoztak a kérelmezők személyhez fűződő jogukra is, bár azt egyedül szerzőségükből vezették le. A vizsgált esetben a Cappuccino műsorcím a köztudatban a szerkesztő-műsorvezetők személyétől elválaszthatatlanná vált. Mivel felidézi a kérelmezők személyiségét, asszociációs tartalmánál fogva a kérelmezők neveként és hangjaként funkcionál. Ezenkívül megtestesíti a kérelmezők jóhírét is. A személyiségi jogok hordozásában és a kérelmezők felé történő közvetítésében analóg szerepet tölt be, mint a felvett név [Ptk. 77. § (2) bek.]. Mindezekért a CAPPUCCINO-megjelölést a Vt. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján sem lehet más javára védjegyoltalomban részesíteni."
   Bár a végzésben keverednek, vegyük sorra a "Cappuccino"- védjegy törlésének jogalapjaként említett okokat.
   A legtöbb aggályt az veti fel, és a legrészletesebb kommentárt az igényli, hogy a Fővárosi Bíróság a kérelmezők alkotó tevékenységére hivatkozva, a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése alapján állapította meg kétféle törlési ok meglétét is.
   A Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése elvi és gyakorlati szempontból egyaránt aggályos. Az iparjogvédelmi és a szerzői jogi jogszabályok pontosan és részletesen meghatározzák annak érdemi és (az iparjogvédelem esetében) alaki, eljárási feltételeit, hogy a szellemi javak mikor vonhatók ki a szabad felhasználás, a közkincs köréből. Nem tűnik indokoltnak és igazolhatónak, hogy a közkincs köréből más szellemi javakat is ki lehessen vonni, mint amelyekre az iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok védelmet nyújtanak. Ez ugyanis azzal jár, hogy - miközben az iparjogvédelmi oltalom és a szerzői jogi védelem csak meghatározott feltételek teljesülése esetén, számos időbeli, térbeli és egyéb korlátozással "jár" - a külön iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok tárgyi hatályán kívül eső szellemi javak a Ptk. szerint közkinccsé válásukig védelemben részesednek, ha megfelelnek egyetlen - igen általános - feltételnek, azaz, ha társadalmilag széles körben felhasználhatók. Nem nagyon érthető a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése alapján az sem, hogy miként válhat valamely szellemi alkotás közkinccsé, ha azt a törvény éppen a közkinccsé válásáig védi. Mindaddig védett, amíg nem válik közkinccsé, viszont a jogi védelem éppen a közkinccsé válást akadályozza meg. A Ptk. 86. §-a (3) bekezdésének hatálya alá tartozó szellemi alkotás törvényi védelme tehát - a védelem időtartamának látszólagos (a közkinccsé válás bekövetkezéséhez kötött) időbeli korlátozása ellenére - valójában korlátlan időre szól.
   Mindezek az aggályok indokolttá tennék a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés hatályon kívül helyezését. A bíróság azonban nyilván kénytelen a hatályos jogot alkalmazni, akármilyen kritika is éri a hatályban lévő rendelkezéseket.
   De vajon a Cappuccino-ügyben a Ptk. 86. §-a (3) bekezdésének helyes értelmezésére épült-e a Fővárosi Bíróság végzése?
   A végzés indokolása sajátos gondolatmenetet követ. Abból, hogy a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése törvényi védelemben részesíti azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről a külön jogszabályok nem rendelkeznek, azt a következtetést vonja le: a Ptk. e rendelkezése szerint szerzői jogi védelemben részesülhet olyan "alkotás" is, amely a szerzői jogi törvény alkalmazásában nem minősül műnek és ezért nem is állhatna szerzői jogi védelem alatt. Legalábbis aligha érthető másként a végzés indokolásának az a fordulata, amelynek értelmében "függetlenül attól, hogy a szóban forgó rádióműsor az Szjt. szerint szerzői mű vagy sem, a CAPPUCCINO megjelölés más javára történő lajstromozása a kérelmezők szerzői jogába ütközik". Nos, úgy tűnik, a végzés figyelmen kívül hagyta a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés egyik fontos fordulatát. Nevezetesen azt, hogy csak azok a szellemi alkotások részesedhetnek a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdésével biztosított törvényi védelemben, amelyekről a külön jogszabályok nem rendelkeznek.(7) Ha valamely szellemi teljesítmény a Ptk. 86. §-ának (2) bekezdésében is említett külön iparjogvédelmi vagy szerzői jogszabályok valamelyikének hatálya alá tartozik, ez a külön jogszabály hivatott annak meghatározására, hogy a szóban forgó szellemi teljesítmény milyen feltételekkel részesedhet jogi védelemben. Nem változtatható meg valamely szellemi teljesítménynek az irányadó külön iparjogvédelmi vagy szerzői jogi jogszabály szerint történő besorolása, minősítése a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdésére való hivatkozással. Nem kaphat a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése alapján szabadalmi oltalmat olyan találmány, amely pl. újdonság hiányában a szabadalmi törvény szerint nem szabadalmazható.(8) Hasonlóképpen nem mondható valamely szellemi teljesítményre, hogy az a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése alapján szerzői műként akkor is védelemben részesül, ha nem felel meg a szerzői jogi védelemhez a külön törvényben megkövetelt kritériumoknak (pl. az egyéni, eredeti jellegnek).
   A védelmi (oltalmazhatósági) feltételeknek a szerzői jogi és az iparjogvédelmi jogszabályokban kialakult, cizellált rendszerét relativizálja és teszi feleslegessé, ha valamely általános polgári jogi szabály - vagy annak a tévútra futó bírósági értelmezése - általában, en bloc ad törvényi védelmet mindenfajta szellemi alkotásnak, még akkor is, sőt, éppen akkor (mint pl. a Cappucino-ügyben), ha az alkotás nem felel meg valamely nevesített oltalmi forma külön törvényben előírt feltételeinek.
   Hiba volt tehát figyelmen kívül hagyni a Szerzői Jogi Szakértő Testület állásfoglalását, amely egyértelműen leszögezte: "a Cappuccino című rádiós műsor, amely a felperesek közreműködésével került sugárzásra, sem a műsor általános formátumát, sem pedig az egyes konkrét adások egészét illetően nem minősül olyan egyéni, eredeti szerkesztésű műnek, amelyre a szerzői jogi védelem kiterjedne".(9) Mint ahogy hiba volt az is, hogy a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdésére hagyatkozva a bíróság "nem várta be" a szerzői jog megsértése tárgyában indított per jogerős befejezését sem.
   További aggályként felvethető az is, hogy a bíróság - legalábbis a végzés indokolásából semmi nem utal ennek az ellenkezőjére - eltekintett a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdésében biztosított védelem előfeltételeinek (10) vizsgálatától is. Először is kétséges, hogy egyetlen szó, műsorcím mennyiben tekinthető "szellemi alkotásnak." Valamely szó "másodlagos jelentést" nyerhet a szó sajátos használata révén, de ez nem szellemi alkotó tevékenység, mivel a szó másodlagos jelentése nem szellemi alkotás eredményeként születik, hanem a különleges használata során alakul ki. Másrészt nem világos az sem, hogy a "Cappuccino"- megjelölés "szellemi alkotásként" miként használható fel társadalmilag széles körben. Erre a végzés egyáltalán nem tér ki.
   A végzésnek a Ptk. 86. §-a (3) bekezdésére épülő érvelése aggályos az Európai Közösség jogához való közelítés szempontjából is.
   A Vt. - amint ezt a 122. §-a is megerősíti - összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a tagállamok védjegyekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 89/104/EGK irányelvével.(11)
   A Vt. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja az irányelv 4. cikke (4) bekezdésének (iii) és (iv) pontjaiban foglalt szabályokat tükrözi vissza.(12) A megfelelés pontos és teljes abban is, hogy a Vt. e szabálya - az irányelvvel egyezően - nem a más szellemi alkotáshoz fűződő jogába, hanem csak a más korábbi szerzői vagy iparjogvédelmi jogába ütköző megjelölés oltalmazhatóságát zárja ki. Mind a Vt., mind az irányelv tehát csak a valamely konkrét iparjogvédelmi vagy szerzői jogot sértő megjelölés védjegyként való lajstromozását akadályozza meg. Csakis az irányelvvel is ellentétes jogértelmezés útján terjeszthető ki e szabály hatóköre a külön jogszabályokban nem szabályozott szellemi alkotásokhoz a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése alapján kapcsolódó jogokra.
   Igaz ugyan, hogy a Vt. 122. §-ában található hivatkozás ma még nem hárít olyan értelmezési kötelezettséget a hazai bíróságokra, mint amilyen az Európai Bíróság ítéletei szerint az Európai Unió jelenlegi tagállamainak nemzeti bíróságait terheli(13) (bár talán nincs is olyan messze az az idő, amikor ez az értelmezési kötelezettség a magyar bíróságokat is terhelni fogja). A Vt. 122. §-ában megjelölt közösségi irányelv e hivatkozás erejénél fogva természetesen nem válik a magyar jog részévé. A jogszabály-értelmezés általános szabályai szerint ugyanakkor helye lehet a záró rendelkezésekbe illesztett jogharmonizációs hivatkozás figyelembevételének a jogalkalmazás során. A történeti értelmezés módszerének alkalmazásával az eljáró bíróság a jogszabály többféle lehetséges értelmezése közül választhat úgy is, hogy figyelembe veszi: a záró rendelkezésekben megjelenő jogharmonizációs hivatkozás szerint a jogszabály előkészítésekor a közösségi joghoz való közelítésre törekedtek, a jogszabály céljai között az is szerepel, hogy a megjelölt közösségi előírásokkal összeegyeztesse a hazai szabályozást.(14) Ráadásul a Vt. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja valójában nem is enged többféle értelmezést, annak csak egyféle - a közösségi irányelvvel is megegyező - értelmezése látszik lehetségesnek és jogszerűnek.
   Meg kell jegyezni azt is, hogy védjegyjogunknak az említett európai közösségi irányelvvel való összehangolása az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 67. cikkében szabályozott általános és 65. cikkében megállapított különös jogközelítési kötelezettségünk teljesítését is célozta. A 65. cikkhez fűzött közös nyilatkozatban a Felek megállapodtak abban, hogy e társulási megállapodás szempontjából a 65. cikkben szereplő "szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon" kifejezés jelentése hasonló az akkori EGK Szerződés 36. cikkében foglaltakhoz, így különösen magában foglalja a szerzői és azzal szomszédos jogok, a szabadalmak, az ipari minták, a védjegyek, a szoftver, az integrált áramkörök topográfiája és a földrajzi eredetmegjelölés védelmét, éppúgy, mint a tisztességtelen verseny elleni védelmet és a know-how-ra vonatkozó nem nyilvános információk védelmét. A közös nyilatkozat nem említi a szellemi tulajdon lehetséges tárgyai között a nem nevesített, külön jogszabályokban nem szabályozott, de általános polgári jogi védelemben részesülő "szellemi alkotásokat".
   A közösségi irányelvre és az Európai Megállapodás rendelkezéseire tekintettel sem lett volna tehát mód arra, hogy a bíróság a Vt. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjában található - és kizárólag szerzői vagy iparjogvédelmi jogokra vonatkozó - szabály alkalmazását kiterjessze az iparjogvédelmen és a szerzői jogon kívül eső, csupán a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése alapján védett szellemi alkotásokhoz fűződő jogokra is (már amennyiben a "Cappuccino" szó használat során szerzett másodlagos jelentése szellemi alkotásnak számíthat egyáltalán).
   Az előző zárójeles megjegyzéssel elérkeztünk a második törlési okhoz, amelynek meglétét a bíróság a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdésére is hivatkozva állapította meg. A bíróság meglepő okfejtése szerint alkotó tevékenységnek számít valamely megjelölésnek huzamosabb időn át, nagy nyilvánosság előtt történő használata is. E használat (avagy "szellemi alkotás") a bíróság szerint "ún. ipari jogot" keletkeztet, amely szintén a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdésével biztosított törvényi védelem körébe sorolható be. E jog megsértése tisztességtelen piaci magatartásnak is minősül a végzés szerint, sőt, a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében kimondott "Treu und Glauben" elvének, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének sérelmét is előidézi. Érdekes fordulat a végzés indokolásában, hogy mindezekre tekintettel a bíróság ezúttal nem a Vt. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, hanem az 5. § (2) bekezdésének a) pontjában szabályozott lajstromozási akadályra hivatkozva rendelte el a védjegy törlését.
   Ezúttal talán nem volna célszerű annak részletes elemzése, hogy vajon megállapíthatja-e a bíróság a védjegyjogosult piaci magatartásának tisztességtelenségét a védjegy törlése iránti kérelmet elutasító MSZH-határozat megváltoztatására irányuló nemperes eljárásban,(15) sem pedig annak elemzése, hogy a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésével lefektetett alapelvi követelmények sérelme megalapozhatja-e a Vt. 5. §-a (2) bekezdése a) pontjának alkalmazását.(16)
   Érdemes viszont foglalkozni azzal, hogy valamely megjelölés, árujelző mire tekintettel, milyen elvi igazolással, alátámasztással részesedhet jogi védelemben. A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmát ugyanis nem az e megjelölések mögött csupán esetlegesen meghúzódó (inkább szerzői jogilag releváns) alkotó tevékenység alapozza meg (ilyesmiről egyébként is legfeljebb egyes ábrás, térbeli vagy hangvédjegyeknél lehetne szó, a szóvédjegyeknél - talán a jelmondatok kivételével - semmi esetre sem), hanem a szóban forgó megjelölések megkülönböztető képessége és az erre épülő gazdasági funkció.(17) Ezt jelzi az is, hogy valamely megjelölés (védjegy) a használat folytán idővel megszerezheti vagy elvesztheti a megkülönböztető képességet.(18) A védjegyek és a földrajzi árujelzők tehát nem azért állnak jogi védelem alatt, mert "szellemi alkotások". Ez igaz a lajstromozatlan megjelölésekre is, amelyek ezért nem vonhatók a Ptk. 86. §-a (3) bekezdésének hatálya alá; meg azért sem, mert e megjelöléseket külön jogszabály - a Vt. és a versenytörvény - szabályozza.
   Két mondatot a végzésnek az az érve is megérdemel, hogy a "Cappuccino" a kérelmezők felvett neve(19) és ezért a Vt. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján más javára nem lehet védjegyoltalomban részesíteni. A végzésben ismertetett tényállásból azonban nem ez következik: a kérelmezők a rádióműsorban nem "Cappuccino" néven szerepeltek, hanem a saját nevükön; a "Cappuccino" a műsor szerzői jogilag nem védett címe, amelyben a kérelmezők saját nevükön szerepeltek.

Zárszó helyett

Ez a kávé nem "habos-tejes", ahogy a végzés írja, hanem igazi, kesernyés fekete leves. Az előítételektől mentes, konstruktív és a kölcsönös megértésre építő szakmai párbeszéd hiányzik; e hiányt minden eddiginél fájóbban jelezte a Cappuccino-ügyben hozott bírósági végzés. Amíg ez így marad, "a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol".(20)

1. 3. Pk. 22.498/2000/6.
2. Lásd a polgári jogi kodifikációról szóló 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozatot.
3. Bacher Vilmos: A szellemi tulajdon védelme és a Ptk.; Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/3. szám, 23-31. o.; Boytha György: A szellemi alkotások joga és az új Ptk.; Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/3. szám, 12-23. o.; A Kodifikációs Bizottság 2000. június 1-jei határozatai; Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/2. szám, 4. o.
4. A végzésből vett idézeteket - az áttekinthetőség kedvéért - kurzívval jelöltük.
5. Ficsor Mihály: Két ügy: iparjogvédelem alkotmányossági nézetben; Iparjogvédelmi Szemle, 2000. december, 7-15. o.
6. Lásd: Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1997. április, különlenyomat, IL. oldal.
7. Ezt az értelmezést erősíti meg Zoltán Ödön is a Ptk. kommentárjában: "A szellemi alkotások különböző fajtáival kapcsolatos kérdéseket rendszerint külön jogszabályok rendezik. Vannak azonban az ezen a körön kívül eső szellemi alkotások is. ... Ezért a tv. azokat a szellemi alkotásokat is védi, amelyekről külön jogszabályok nem rendelkeznek." A Polgári Törvénykönyv magyarázata, Bp., 1995, szerk.: Gellért György; 233. o.; ezt a fejezetet Zoltán Ödön írta.
8. Igaz ugyan, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése kapcsán megállapította: a szabadalmi oltalom hiánya önmagában a műszaki megoldást a szellemi alkotás voltától nem fosztja meg és azt sem zárja ki, hogy felhasználásáról az alkotó szerződést kössön (BH 1986/322.); annak az ügynek a középpontjában azonban a hasznosítási szerződés érvényessége, vagyis az állt, hogy a szabadalom megadásának hiányában a hasznosítási engedélyről szóló szerződés jogszabályba ütközik-e és ezért semmisnek számít-e. Továbbá e határozat sem azt mondta ki, hogy a szabadalmi bejelentés elutasítása ellenére a műszaki megoldás a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése alapján szabadalmi oltalomban részesedne, hanem csak azt, hogy nem nevesített szellemi alkotásként érvényes hasznosítási szerződés tárgya lehet.
9. SZJSZT 26/00; bírósági hivatkozási szám a Fővárosi Bíróságnál: 8. P. 21.546/1999.; lásd Iparjogvédelmi Szemle, 2001. február, 48-50. o.
10. Ezekre az előfeltételekre Zoltán Ödön is felhívja a figyelmet; Zoltán, i. m. (7), 233-234. o.
11. First Council Directive of 21 December 1988 to approximate the laws of the Member States relating to trade marks (89/104/EEC), OJ No L 40, 11. 2. 1989, pp. 1-7; lásd még: ECTA Guide to E.U. Trade Mark Legislation, London, 1998, 18-56. o.
12. "4. Any Member State may furthermore provide that a trade mark shall not be registered or, if registered, shall be liable to be declared invalid where, and to the extent that: ...
c) the use of the trade mark may be prohibited by virtue of an earlier right other than the rights referred to in paragraphs 2 and 4 (b) and in particular: ...
(iii) a copyright;
(iv) an industrial property right."
13. Ficsor Mihály: Megjegyzések az európai közösségi jog és a nemzeti alkotmány viszonyáról, Magyar Jog, 1997. augusztus, 468. o.; Ficsor Mihály: Védjegyjogunk az európai integráció tükrében, Védjegyvilág, különszám, 1997. június, 12-13. o.
14. 8002/1999. (IK 10.) IM tájékoztató a jogharmonizációs ügyek intézéséről, Igazságügyi Közlöny, 1999/10. szám, 1055. o.
15. A válasz nyilván nemleges; ehhez az erre irányuló perben hozott jogerős bírósági határozatra lett volna szükség.
16. Aligha alapozhatja meg a Vt. 5. §-a (2) bekezdése a) pontjának alkalmazását a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében foglalt alapelv sérelme. Ez az alapelv jogi természete miatt sem következhet be. Vékás Lajos szerint a Ptk. alapelvei "segítséget nyújthatnak a jogalkalmazó számára egyes konkrét normák értelmezésénél", továbbá utalni kell hézagkitöltő szerepükre is, bár ez vitatott. Vékás szerint "ugyanígy vitatott, hogy az alapelvek önmagukban szolgálhatnak-e konkrét jogesetek eldöntésének jogalapjául." Vékás arra az álláspontra helyezkedik, hogy ilyen szerep csak a konkrét tényállásokra illő egyedi normaként is funkcionáló alapelveknek tulajdonítható (a Ptk. 5. és 6. §-ának). Ezért leszögezi: "konkrét szabályozási tárggyal nem rendelkező alapelvi rendelkezések kizárólagos ítélkezési alapul történő igénybevételét a magunk részéről aggályosnak tartjuk." Lásd in: A Polgári Törvénykönyv magyarázata, szerk.: Gellért György, i. m. (7), 24. o.
17. A Vt. miniszteri indokolása is a védjegy gazdasági funkcióiból vezeti le, illetve e funkciókkal igazolja a jogi védelem iránti igényt. Tanulságos továbbá e szempontból az Európai Közösségek Bíróságának védjegyekkel kapcsolatos felfogása is, amelyet talán az ún. második Hag-ügyben hozott ítélet fejezett ki a leghatározottabban [C-10/89, S.S. CNL-Sucal v. Hag GF AG].
18. Lásd a Vt. 2. §-ának (3) bekezdését, 30. §-ának e) pontját és 35. §-át.
19. Lásd a Ptk. 77. §-ának (2) bekezdését; továbbá a BH 1980/467. számú döntést; a kérelmezők a rádióműsorban nem "Cappuccino"-együttesként léptek fel. Lásd még továbbá: Petrik Ferenc: A névviselés; in: A személyiség jogi védelme, Bp., 1992, szerk.: Petrik Ferenc, 61-84. o.
20. József Attila: Eszmélet