TANULMÁNYOK

SZIMON TIVADARNÉ

A módosítások lehetősége és a feltárás értelmezése az Európai Szabadalmi Hivatal esetjoga alapján

A hatályos szabadalmi törvény, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) az európai jogharmonizációs törekvések és kötelezettségek jegyében született,⁽¹⁾ mivel Magyarország csatlakozni kíván a Müncheni Egyezményhez [az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-ei Európai Szabadalmi Egyezményhez (EPC)]. Mint ismeretes, jelenleg Magyarország megfigyelői státust foglal el az Európai Szabadalmi Szervezetben. A hatályos szabadalmi törvény szerinti joggyakorlatot az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatának ismeretében, annak fejlődésével párhuzamosan lehet tovább fejleszteni. Az Szt. számos rendelkezése változást jelent az előző szabadalmi törvény (1969. évi II. törvény) rendelkezéseihez képest; ilyen jelentős változás, hogy a bejelentés nem változtatható meg úgy, hogy tárgya bővebb legyen annál, amit a bejelentés napján benyújtott bejelentésben feltártak [Szt. 72. § (1) bek.]. Az Szt. előírja ugyanakkor azt is, hogy a bejelentésben oly módon és részletességgel kell feltárni a találmányt, hogy azt szakember a leírás és a rajz alapján meg tudja valósítani [60. § (1) bek.]. Ezért a joggyakorlat egyik kérdése, hogy a bejelentés vizsgálata során a Magyar Szabadalmi Hivatal mit tekint a szabadalmi bejelentésben feltárt tartalomnak.

A EPC hasonló rendelkezéseket [123. cikkely (2) bekezdés és 83. cikkely] tartalmaz.⁽²⁾ A jelen tanulmányban a módosítások engedélyezhetőségét és a feltárás értelmezését tekintem át az EPO esetjoga, azaz a Műszaki Fellebbezési Tanácsok és a Kibővített Fellebbezési Tanács döntései alapján, a szakirodalom útmutatásai segítségével; speciálisan a kémiai jellegű találmányokkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozom. Az EPO a döntések egy részét publikálja az Európai Szabadalmi Hivatal Hivatalos Folyóiratában (EPO OJ), a publikált döntések mellett megadom a publikálás helyét; a nem publikált döntések az ESPACE LEGAL adatbázisban CD ROM-on férhetők hozzá.⁽³⁾

Módosítás-feltárás

A EPC 123. cikkelye rendelkezik a módosításokról:

(1) A Végrehajtási Szabályzat tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek mellett az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásban az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom módosítható. A bejelentő számára minden esetben legalább egy alkalommal módot kell nyújtani arra, hogy a leírást, az igénypontokat vagy a rajzokat saját elhatározásából módosítsa.

(2) Az európai szabadalmi bejelentés vagy európai szabadalom módosítás tárgykörében nem lehet bővebb, mint az eredetileg benyújtott szövegezésű bejelentés.

(3) Az európai szabadalom igénypontjait a felszólalási eljárás alatt nem lehet úgy módosítani, hogy az oltalom köre bővebb legyen.

A 100. cikkely értelmében felszólalás jogalapját képezi, ha az európai szabadalom tárgya bővebb, mint az eredeti szövegezésű bejelentés tartalma, vagy a szabadalmat megosztott bejelentésre nyújtották be és tartalma bővebb, mint a korábbi bejelentésé.

Az Útmutató az érdemi vizsgálathoz⁽⁴⁾ (a továbbiakban Útmutató) rendelkezései szerint nem jelent új feltárást és így engedélyezhető a bejelentés kiegészítése a technika állására vonatkozó információkkal (Útmutató E VI. 5.3), engedélyezhető a nem egyértelmű meghatározások kézenfekvő (straight forward) tisztázása is. (Útmutató E VI. 5.3, VI. 5.6a).

Hibajavításra akkor van lehetőség, ha az eredeti bejelentés alapján nyilvánvaló, hogy hiba történt, és nyilvánvaló az is, hogy a hiba hogyan javítandó (Útmutató E VI. 5.9).

A módosítás engedélyezhetőségét befolyásolja az a tényező is, hogy a módosítás a leírás és az igénypontok milyen mértékű újrafogalmazását igényli. Nagymértékű módosítás, például a találmánnyal megoldandó feladat újrafogalmazása abban az esetben engedhető meg, ha a technika állásához tartozó, közeli releváns irat merül fel, amelyről a bejelentő korábban nem tudott. Az elbírálónak azonban meg kell találnia a helyes egyensúlyt aközött, hogy méltányos legyen a bejelentőhöz, de elkerülje, hogy a módosítások keresztülvitele az EPO számára méltánytalanul nagy terhet jelentsen (Útmutató).

A módosítások engedélyezhetőségének elbírálásánál előszőr arról kell dönteni, hogy mi tartozik az eredetileg benyújtott bejelentés szövegéhez.

Ha a bejelentésre elsőbbséget igényeltek, akkor a bejelentés nem módosítható olyan tárggyal, ami csak az elsőbbséget megalapozó iratban szerepelt, de a bejelentés napján benyújtott bejelentésben nem, azaz az elsőbbségi irat tartalma nem tartozik a bejelentéshez (Útmutató) - T 260/85, OJ EPO 4/1989, 105 . Az elsőbbség igénylése a feltárás tekintetében akkor jogos, ha az elsőbbségi iratban leírtak alapján szakember számára közvetlenül és egyértelműen levezethető az igényelt találmány; azaz annak vizsgálata, hogy az igénypontra jogos-e az elsőbbség igénylése, ugyanolyan szempontok szerint történik, mint annak vizsgálata, hogy egy adott módosítás engedélyezhető-e vagy új feltárást jelent [Útmutató VI. 2.4.]. Természetesen a Párizsi Uniós Egyezmény alapelveivel összhangban nemcsak az elsőbbségi irat igénypontjait, hanem annak teljes tartalmát figyelembe kell venni.

A nem egységes bejelentések megoszthatók. A megosztott bejelentéseknek a 123. cikkely (2) bekezdésének követelményei mellett eleget kell tenniük az EPC 76. cikkely (1) bekezdése követelményeinek is, azaz a megosztott bejelentés tárgya nem lehet bővebb, mint az alapbejelentés eredetileg benyújtott szövegének tartalma; ha ez a követelmény nem teljesül, az felszólalás jogalapját képezi. A feltárást az alapbejelentésre vonatkoztatva ugyanolyan szempontok szerint kell vizsgálni, mint ahogy ez minden egyéb esetben történik - T 527/88. A technika állásaként idézett irat teljes tartalma nem tekinthető a bejelentésben feltárt tartalomnak. Nem tartozik az eredeti bejelentéshez a feltárás szempontjából a kivonat tartalma sem.⁽⁵⁾

A leírásban ismertetett, a találmánnyal megoldandó feladat átfogalmazása egy általánosabb feladattá, akkor megengedett, ha az eredeti leírás alapján is felismerhető az általánosabb koncepció - T 184/82 (OJ EPO 1984, 261). Megengedhető lehet a feladat megfogalmazásának konkrétabbá tétele is - T 190/83. Az elbírálónak mindig az adott körülmények mérlegelésével kell döntenie arról, hogy az újrafogalmazott feladat felismerhető-e az eredeti leírásban - T 54/82 (3).

A Kibővített Fellebbezési Tanács a G 1/93 (OJ EPO 1994, 541) döntésében kifejti, hogy a 123. cikkely rendelkezéseinek egyrészt a jogbiztonság a célja, másrészt az, hogy a bejelentő ne tehessen szert jogosulatlan előnyre azáltal, hogy szabadalmi oltalmat nyer olyan találmányra, amelyet a bejelentés napján nem tárt fel kellőképpen és talán fel sem talált. Azt, hogy a módosítás bővíti-e az eredetileg feltárt tárgyat, azonos szempontok alapján kell megvizsgálni, függetlenül attól, hogy a módosítás kiegészítéssel, törléssel vagy változtatással történt. A nem engedélyezhető módosítás tipikus eseteként említi a döntés azt az esetet, amikor a módosítás által feltalálói tevékenységen alapuló kiválasztás jön létre.

Azt, hogy a vizsgált európai bejelentésben mi tekinthető feltárt tárgynak, ugyanolyan elvek szem előtt tartása mellett kell megvizsgálni, mint azt, hogy mi az a tárgy, amely egy, a technika állásához tartozó iratban fel van tárva. A módosítás tehát - akár kiegészítés, akár változtatás, akár törlés útján történik - nem engedélyezhető, ha a bejelentés tartalmának megváltozása a szakembert olyan információhoz juttatja, amely nem vezethető le közvetlenül és egyértelműen az eredeti bejelentésből, azonban figyelembe kell venni a bejelentés "implicit" információtartalmát is - T 873/94 (OJ EPO 1997, 456).

A T 201/83 (OJ EPO 10/1984, 481) döntés szerint, ha a módosítás bővítéssel történik, a vizsgálat megfelel az újdonságvizsgálatnak a bővítés tartalmát illetően. Ez a módszer az úgynevezett újdonságteszt.(4) Ennek értelmében az újdonság értelmezése és a kiegészítéssel történő módosítások engedélyezhetősége között szoros összefüggés van. Tekintettel arra, hogy az EPO az úgynevezett kiválasztási találmányok újdonságával kapcsolatban nem támaszt túlságosan szigorú követelményeket - lásd például ⁽⁶⁾, ⁽⁷⁾, ⁽⁸⁾, ezért a bővítéssel történő módosítás lehetősége igen szűkre szabott.(5)

Ennek fényében az új példákkal történő kiegészítést és az új hatás említését nagyon gondosan kell elbírálni, a fenti szempontok alapján. A találmány oltalmazhatóságának az elbírálása során azonban az olyan példákat is figyelembe kell venni, amelyeknek a bejelentésbe történő beiktatása nem engedélyezhető módosítást jelentene, abban az esetben, ha a példa vagy az új hatás az eredeti bejelentésben megadott információn alapszik. Engedélyezhető egy jellemző hatásával történő kiegészítés, ha a jellemző eredetileg fel volt tárva és ennek alapján szakember nehézség nélkül következtethetett a hatására.(4)

Ha a módosítás az igénypontot érinti, és a módosított igénypont az eredetileg benyújtott igényponttól abban különbözik, hogy a bejelentő egy jellemzőt törölt, akkor ez a módosítás abban az esetben engedélyezhető, ha

• az adott jellemző a bejelentésben nem alapvetően szükséges jellemzőként volt említve és
• az adott jellemző nem elengedhetetlenül szükséges az adott műszaki feladat megoldásához és
• a módosítás nem teszi szükségessé más jellemzők megváltoztatását a bevezetett módosítás kompenzálásaképpen (T 331/87, OJ EPO 1991, 22 és T 514/88, OJ EPO 1992, 570).

Az általánosításokkal kapcsolatban - készítmények, keverékek, ötvözetek esetén - felmerül az a kérdés, hogy milyen alapon lehet egy adott tartományra általánosítani. Általánosítást jelentő módosítás akkor engedélyezhető, ha az eredeti bejelentés tartalma alapján erre következtetni lehet - T 184/82. A T 157/90 döntés indoklásában a Kémiai Fellebbezési Tanács kimondja, hogy egy jellemző általánosításának engedélyezéséhez nem elegendő, ha az általánosítást a leírás csak formálisan támasztja alá. Konkrét kiviteli alakok alapján általánosított jellemzőt nem lehet az igénypontba beiktatni, hacsak ez az általánosítás nem evidens szakember számára. Az Ólomötvözetek/Shell T 201/83 döntés (OJ EPO 1984, 481) is ezt a felfogást képviseli, mely szerint

"... egy keverékre, illetve ötvözetre vonatkozó igénypontban akkor megengedett az általánosítás egy koncentrációtartományra egy konkrét példában lévő érték alapján, ha a szakember minden további nélkül felismeri, hogy az adott érték nem kötődik olyan szorosan a példában szereplő többi jellemzőhöz, hogy az a találmány szerinti kiviteli alakot egészében véve különleges módon és jelentős mértékben meghatározza."

A Módosítások/Xerox - T 133/85 (OJ EPO 1988, 441) döntés egy olyan bejelentésre vonatkozott, amelyben az eredetileg benyújtott leírás nem támasztotta alá az oltalmi igényt, mivel az igénypontban egy, a leírás szerint szükséges jellemző nem szerepelt. Ennek kiküszöbölése céljából a leírást úgy módosították, hogy az adott jellemzőt a leírásban is előnyös jellemzőként tüntették fel. A Tanács a a módosítást a 123. cikkely (2) bekezdésébe ütközőnek ítélte. A Tanács egy kémiai példával fejtette ki álláspontját a módosítások lehetőségeiről:

"Ha egy bejelentésben, az eredetileg benyújtott szövegezés leírja egy új, meghatározott tulajdonságokkal rendelkező vegyület előállítását, akkor az eredeti szövegben lévő olyan igénypontot, amely a vegyületre és ennek homológjaira vonatkozik, általában úgy kell tekinteni, hogy azt a leírás alátámasztja és így az igénypont megfelel a 84. cikkely előírásainak, hacsak a szakembernek nincs meghatározott oka arra, hogy kételkedjen abban, hogy az általánosítás helytálló. Ha azonban az eredetileg benyújtott bejelentés leírása és igénypontjai is egy meghatározott tulajdonságokkal rendelkező meghatározott vegyület előállítására korlátozódik, akkor a homológok leírásba vagy az igénypontokba vagy mindkettőbe történő beiktatására vonatkozó módosítási javaslat az EPC 123 cikkely (2) előírásába ütközik, mivel a módosított (a homológokat is tartalmazó) bejelentés tárgya bővebb, mint az eredeti szöveggel benyújtott bejelentés tartalma. Ezzel szemben, ha az eredetileg benyújtott szövegű bejelentés leírása feltárná egy meghatározott vegyület és annak meghatározott homológjai előállítását is, de az igénypont csak az adott vegyületre vonatkozna, akkor az igénypontnak a meghatározott homológokra vonatkozó kiterjesztése engedélyezhető lenne a 123. cikkely (2) bekezdés értelmében, mivel a módosított bejelentés tárgya nem lenne bővebb, mint az eredetileg benyújtott szövegű bejelentés tárgya."

A bejelentő benyújthat igényponti kategória megváltoztatására irányuló módosítást. A T 243/89 döntés tárgya a szabadalom megadására irányuló eljárás során történt igényponti kategória változtatás volt. Az igénypont eredetileg alkalmazáshoz kötött termékigénypont volt: "Katéter gyógyászati alkalmazásra". A módosítás tárgyát egy olyan igénypont beiktatása képezte, amely a katéter előállítására vonatkozott. A Tanács a döntésben - utalva a G 2/88 (OJ EPO 1990, 093) döntésre - kifejtette, hogy a különböző kategóriájú (termék, módszer, eljárás, alkalmazás) igénypontok jelenléte elősegíti a találmány lehető legteljesebb oltalmát. A Tanács nem látott okot az elutasításra, tekintettel arra, hogy az eljárási igénypont szövegezése a termékigénypont szövegezésén alapult. Ha a módszer eredménye (azaz a termék) oltalmazható, a termék előállítására szolgáló módszer is oltalmazható, kivéve, ha ennek feltárása az eredetileg benyújtott bejelentésben nem megfelelő.

Az, hogy egy fel nem tárt, korlátozó jellemző igényponti beiktatása megengedhető módosítást jelent-e, mindig az adott körülményektől függ. Erre az esetre nem alkalmazható az újdonságteszt - G 1/93.

Az új vegyületekre vonatkozó bejelentésekben az igényelt vegyületek körét többnyire általános képlettel határozzák meg. Gyakori, hogy bizonyos vegyületeket kizárnak az oltalmi körből, ezt általában bizonyos helyettesítő jelentések kombinációjának kizárásával teszik - ezt a kizárást disclaimernek nevezik. Felmerül a kérdés, hogy disclaimer beiktatásával történő módosítás milyen esetekben engedélyezhető. A disclaimer beiktatásának az a célja, hogy a nem szabadalmazható tárgyat kizárja az oltalmi igény meghatározásából. Az EPO szóhasználata csak a nem új tárgy kizárását nevezi disclaimernek, az egyéb okból nem szabadalmazható tárgy kizárását nem.

Ha a vizsgált bejelentés tárgya átfedi egy, a technika állásához tartozó megoldás tárgyát, a közös tárgy disclaimerrel történő kizárására irányuló módosítás engedélyezhető, akkor is, ha az eredeti bejelentés nem alapozza meg a tárgy ilyen korlátozását (Útmutató E 5.8b, T 433/86). Az Aminosavszármazékok/Bayer - T 12/90 döntés értelmében(5), (8) - a disclaimerrel ki kell zárni valamennyi, mindkét általános képletbe beletartozó vegyületet annak érdekében, hogy a korlátozott általános képlet alá tartozó valamennyi vegyületre teljesüljön az újdonság követelménye. Ha a disclaimer beiktatása módosítással történik, nem követelmény, hogy az eredeti bejelentésben az oltalmi kör disclaimerrel korlátozott határai is ki legyenek nyilvánítva. Ebből következik, hogy a nem új tárgy kizárása céljából engedélyezhető olyan disclaimer, amely egyébként nem engedélyezhető módosítást jelentene. A disclaimer engedélyezhetőségének további feltétele, hogy a korlátozott igénypont tartalma is kellően feltárt legyen az eredeti bejelentésben (T 583/93 OJ EPO 1996, 496).

Disclaimer nem iktatható be azonban olyan célból, hogy ezáltal a bejelentő javítsa a helyzetét a találmány feltalálói tevékenységének megítélésével kapcsolatban.

A T 898/91 döntés példa arra, hogy disclaimerrel történő módosítás nem engedélyezhető, ha a disclaimer nemcsak a nem új megoldásokat zárja ki. A bejelentő az eljárás során beiktatta az igénypontba a "kevesebb, mint 25% zsírtartalom" szöveget. A bejelentő a bejelentés elutasítása után fellebbezett, azzal érvelve, hogy ez a megfogalmazás disclaimernek tekintendő, ezért a módosítás engedélyezhető. A Tanács nem értett egyet az érveléssel, mondván, hogy a disclaimer beiktatásának célja csak az újdonság helyreállítása lehet. Ezzel a módosítással azonban nem az ismert megoldások kizárása történt, mivel az ellentartott iratban "alacsony zsírtartalom" volt megemlítve.

A Műszaki Fellebbezési Tanács a T 170/87 (OJ EPO 1989, 441) döntésben kinyilvánította, hogy új jellemző beiktatása az igénypontba nem engedélyezhető olyan esetekben, amikor az eredetileg bejelentett találmány egésze nem alapul feltalálói tevékenységen, a disclaimer beiktatásának célja az lenne, hogy az oltalom feltalálói tevékenységen alapuló találmányra vonatkozzon. A döntés indoklásában a Tanács kifejti, hogy

"(az adott ügyben) ...az új jellemző beiktatásának célja annak a kifogásnak az elhárítása, hogy a találmány nem alapul feltalálói tevékenységen. Nem arról van szó tehát, hogy egy eredetileg kinyilvánított, feltalálói tevékenységen alapuló tartalomból valamit kizárnak, hanem egy ... a technika állásához nagyon is közelálló tartalmat kellene oly módon megváltoztatni, hogy ez a tartalom csak ennek az eredetileg konkrétan ki nem nyilvánított műszaki jellemzőnek a hozzáfűzésével váljon feltalálói tevékenységen alapuló találmánnyá. Ez az eredeti iratokban lévő műszaki tartalmat jelentősen módosítaná. Ez azonban a feltárás és az oltalmi kör összefüggései miatt sem disclaimer beiktatásával, sem más módon nem lehetséges."

Az igénypont kiegészíthető kötelező jellemzővel abban az esetben is, ha ez a jellemző az eredeti bejelentésben csak opcionális jellemzőként (előnyösen, kívánt esetben stb.) szerepelt. A T 583/93 (OJ EPO 1996, 496) döntés kimondja, hogy ilyen jellemző beiktatása szükséges lehet, azért, hogy a bejelentő el tudja határolni oltalmi igényét egy újdonságrontó, korábbi elsőbbségű, de a bejelentés napján még közzé nem tett európai bejelentésben feltártaktól. Azaz, ami eredetileg szükséges jellemzőként volt feltüntetve, az igénypontból nem törölhető, de ami eredetileg csak előnyös jellemző volt, az adott esetben feltüntethető szükséges jellemzőként.

A T 526/92 döntés a 123. cikkely (2) bekezdésébe ütköző módosítás miatt megsemmisített egy kenőanyag készítményhez alkalmazható adalékkoncentrátumra vonatkozó szabadalmat, amelynek igénypontjában szerepelt az "... amelynek összbázisszáma legalább 235" jellemző. Ez a jellemző a megadásra irányuló eljárás során került az igénypontba, annak alapján, hogy a példákban bemutatott készítményekben 235 volt az összbázisszám legalacsonyabb értéke. A technika állásához tartozó releváns iratban olyan készítményeket írtak le, amelyeknek az összbázisszáma legfeljebb 100. A vizsgált bejelentésben az összbázisszám értékekre eredetileg semmilyen tartomány nem volt megadva, sőt a bejelentés nem tartalmazott arra vonatkozó utalást sem, hogy ez a jellemző szerepet játszott volna a kitűzött feladat megoldásában. Ennek alapján felülről nyitott tartomány kiválasztására irányuló módosítás nem engedélyezhető. Az új jellemző lényeges szerepet játszik abban, hogy az oltalmi körből kizárja az ismert készítményeket, mégsem tekinthető disclaimernek, mivel az ismert készítményekben az összbázisszám értéke legfeljebb 100. A "legalább 235" jellemző beiktatása tehát nemcsak az ismert megoldások kizárására szolgált, hanem a bejelentőt jogosulatlan előnyhöz juttatta a feltalálói tevékenység szempontjából is.

A T 597/92 (OJ 1996,135) döntés kimondja, hogy a disclaimer beiktatását meg kell különböztetni attól az esettől, amikor a bejelentő az oltalmi kört az eredetileg feltárt tartalom törlésével korlátozza, azaz ezt az esetet más szempontok alapján kell elbírálni. Ezt az elvet követi a T 615/95 döntés is. A bejelentés akridíniumészterekre vonatkozott, az igényelt vegyületeket egy általános képlet jellemezte, amelyben 8 helyettesítő volt, mindegyik több jelentéssel rendelkezett. A bejelentő az igénypontot módosította, az egyik helyettesítő jelentéséből törölte a hidrogénatomot és beiktatta egy szubsztituenskombináció kizárását. A Vizsgálati Osztály véleménye szerint a módosítás új feltárást jelentett, ezért a bejelentést elutasította. A Tanács azonban a módosítást engedélyezhetőnek ítélte. A döntés indoklásában kifejtette, hogy az igénypont korlátozása sok esetben új feltárást jelent, azonban az adott esetben a korlátozott oltalmi kör az eredetileg igényelt oltalmi körtől csak abban különbözött, hogy terjedelme kisebb volt (a bejelentő törölte a nem feltalálói tevékenységen alapuló megoldásokat), ezért a korlátozás nem jelentett fel nem tárt jelentésre vagy jelentések speciális kombinációjára való korlátozást, más szóval új találmányra való korlátozást. A Tanács rámutatott arra is, hogy a korlátozott igénypontot alátámasztja a leírás, mivel valamennyi példa a korlátozott igénypont oltalmi körébe tartozó vegyületre vonatkozik.

A fentieket összefoglalva megállapítható, hogy a módosítások engedélyezhetőségének elbírálása és az újdonság értelmezése - azaz például a kiválasztási találmányok engedélyezhetősége - között igen szoros összefüggés van; a kiválasztási találmányok liberális engedélyezése maga után vonja a módosítások szigorú elbírálását. Az EPO esetjoga alapján képet alkothatunk arról is, hogy egy európai szabadalmi bejelentés mely hiányosságai orvosolhatók a bejelentés módosításával. Ha a találmány részben nem új, azaz ismert megoldásokra is kiterjed az oltalmi igény, akkor ez a hiány disclaimer beiktatásával orvosolható. Ha az igénypont nem egyértelmű vagy nem támasztja alá a leírás (84. cikkely), a szükséges módosítás engedélyezhetősége mindig az adott körülményektől függ. Ha a találmány részben nem alapul feltalálói tevékenységen, az igénypontból bizonyos körülmények között törölhetők a nem feltalálói tevékenységen alapuló megoldások. Azonban, ha a találmány egészében véve nem alapul feltalálói tevékenységen, akkor az oltalmi igény nem korlátozható feltalálói tevékenységen alapuló találmányra. Ha a bejelentés nem tárja fel a találmányt oly módon, hogy azt szakember megvalósíthassa, a bejelentés módosításával ez a hiány sem orvosolható. A bejelentőnek módjában áll azonban a szabadalom megadására irányuló eljárás során a bejelentés módosítása nélkül is a találmány feltalálói tevékenységen alapuló voltára vonatkozó érveket és bizonyítékokat benyújtani, ezeket a vizsgálati osztály figyelembe veszi. Ha a bejelentő oltalmi igényét korlátozza, ezt igen körültekintően kell megtennie, mert ha ez a módosítás a 123. cikkely (2) bekezdésébe ütközik, akkor a bejelentő a felszólalási eljárás során kerülhet csapdába (inescapable trap), mivel a módosítás törlésével kiterjesztené oltalmi igényét, amit viszont a 123. cikkely (3) bekezdése nem tesz lehetővé⁽⁹⁾. Ezért a bejelentőnek már a bejelentés napján célszerű az európai bejelentést olyan formában benyújtani, amely lehetővé teszi az új feltárás nélkül történő módosítást abban az esetben, ha a bejelentő valamilyen okból oltalmi igényének korlátozására kényszerül.

A találmány feltárásának követelménye az európai szabadalmi bejelentésben

A fentiekből látható, hogy már az eredetileg benyújtott bejelentésnek meg kell felelnie a 83. cikkely előírásainak, mert ez a hiány az eljárás során általában nem küszöbölhető ki. Ezért a bejelentőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a bejelentés napján benyújtott bejelentésben milyen mértékben kell feltárnia a találmányt.

A EPC 83. cikkelye előírja, hogy a bejelentésnek oly mértékben kell feltárni a találmányt, hogy azt szakember megvalósíthassa. Az EPC 100. cikkelye szerint felszólalási jogalap, ha az európai szabadalom a találmányt nem tárja fel olyan világosan és teljesen, hogy azt az adott területen jártas szakember meg tudja valósítani. Az a tárgy, amit szakember a leírás alapján meg tud valósítani, nem azonos azzal a tárggyal, amit a bejelentés feltár. A feltárt tárgy alatt azt kell érteni, ami a bejelentésben meg van említve és ami abból szakember számára közvetlenül és egyértelműen következik. Nem tekinthető feltártnak egy általános koncepció - például vegyületek egy csoportját meghatározó általános képlet - körébe tartozó valamennyi kiviteli alak, az EPO az általános képletet nem tekinti a felsorolás rövidített formájának.(5), (8) A szakember számára megvalósítható tárgy azonban a feltárt tárgynál általában tágabb, mert szakember szaktudását és szakmai tapasztalatát - common general knowledge - felhasználva a feltárt tárgy alapján képes megvalósítani a fel nem tárt tárgyat is.

Spangenberg(6) felhívja a figyelmet arra, hogy a T 378/94 döntés az első olyan döntés, amely a feltárás terjedelme és az oltalom terjedelme közötti összefüggéshez magyarázatot fűz. A szóban forgó esetben a fellebbező újdonság hiánya miatt támadta a szabadalmat. Arra hivatkozott, hogy az oltalom tárgya egy érvényes, a technika állásához tartozó szabadalom oltalmi körébe tartozik, ezért nem új. A Tanács nem cáfolta a fellebbező érveit, azonban kifejtette, hogy a szabadalom tárgya mégis új. A Tanács arra alapozta a döntését, hogy azt, hogy a szabadalmi igény mit tár fel, annak belső tartalma, azaz "intenzitása" határozza meg, míg az oltalom terjedelmét, a találmány alkalmazhatóságának terjedelme, azaz "kiterjedése", "extenzitása" határozza meg. A szabadalmi igénypont tárgya akkor új, ha minden, ami az oltalmi körbe tartozik, új - az EPC 54. cikkelye (2) szerinti értelemben -, azonban az oltalmi körbe tartozó tárgynak egy részéről lehet csak elmondani, hogy a technika állásának részévé válik (azaz feltártnak tekinthető).

A megvalósíthatóság kérdése a kémiai találmányok területén ritkán volt nagyhorderejű döntések tárgya, mivel a kémia fejlettsége már évtizedek óta lehetővé teszi egy új vegyület előállítását általában feltalálói tevékenység nélkül. Új vegyületek esetében régen elfogadott gyakorlat, hogy elegendőnek tekintik a feltárást, ha egyetlen előállítási eljárást ismertet a bejelentés. Az utóbbi években azonban a biotechnológiai, különösen a géntechnológiai találmányok területén, ahol igen nagy a verseny, élesebben merül fel az a kérdés, hogy az adott találmányt a bejelentő az elsőbbség napján szakember számára megvalósítható módon tárta-e fel.(5)

A vizsgálati osztály csak akkor emel kifogást az elégtelen feltárás miatt, ha komoly kétely merül fel a megvalósíthatóság kérdését illetően, és ezt a vizsgálati osztály tényekkel tudja alátámasztani - T 19/90 (OJ EPO 1990, 476). Ezért az alapvető eljárási paraméterek hiánya - amit a bejelentők a "know how" körébe tartozó paraméternek szeretnek feltüntetni - a megadásra irányuló eljárás során ritkán derül ki. A megvalósíthatóság vizsgálata során a Vizsgálati Osztály figyelembe kell, hogy vegye a bejelentő által benyújtott, az elsőbbség után nyilvánosságra került bármely dokumentumot, amely a megvalósíthatóságot alátámasztja, ennek elmulasztása jelentős eljárási hiba - T 48/85.

A Dízelhajtóanyagok/Exxon T 409/91 (OJ EPO 1994, 653) döntés olyan bejelentésre vonatkozik, amelyet a vizsgálati osztály a 83. cikkely alapján utasított el. A találmány tárgya olyan dízelhajtóanyag volt, amely egy meghatározott hőmérsékleten 4000 nm-nél kisebb méretű kristályokat növeszt. Egy aligénypont olyan hajtóanyagra vonatkozott, amelyben a kristályok részecskenagysága 1000 nm-nél kisebb. A példákban szereplő legkisebb kristály szemcsemérete 1200 nm volt. A fellebbezést benyújtó fél arra hivatkozott, hogy a bejelentést azért kell elutasítani, mert nincs sem példa, sem utalás az 1200 nm alatti szemcseméretű kristályokat tartalmazó hajtóanyag előálítására. A döntés indoklásában a Tanács kifejtette:

"Annak érdekében, hogy az EPC 83. cikkelyének követelményei teljesüljenek, a bejelentésnek (...) elegendő olyan adatot kell tartalmaznia, amelyek alapján a szakember a találmányt a teljes oltalmi kör vonatkozásában, általános szakmai tudása alapján meg tudja valósítani.

... a szabadalom által kölcsönzött kizárólagos jognak az igénypontok által meghatározott terjedelmét csak akkor lehet alátámasztottnak, illetve megalapozottnak tekinteni, ha megfelel a technika állásához való hozzájárulásnak. Ez azt jelenti, hogy az igénypontokban szereplő adatoknak alapjában véve a találmány leírásban feltárt terjedelmének kell megfelelnie."

A Tanács leszögezte továbbá:

"... a kellő feltárás és a leírás által való alátámasztottság olyan ténykérdések, amelyekben a meglévő bizonyítékok és a valószínűség mérlegelésével kell dönteni minden egyes esetben."

A Detergens/Unilever T 435/91 (OJ EPO 1995, 188) döntésben a Tanács nem kellően feltártnak ítélt egy olyan összetételt, amelyben az egyes alkotórészek csak a funkció által voltak jellemezve, mert semmiféle általánosítási koncepciót nem adott meg a leírás, amely alapján a szakember a találmányt teljes terjedelmében meg tudta volna valósítani.

A megvalósíthatóság követelménye tehát az EPO felfogása szerint akkor teljesül, ha szakember a leírás alapján, feltalálói tevékenység kifejtése és méltánytalanul nagy teher nélkül (without undue burden), a leírás és az általános szakmai ismertek alapján, a találmányt az oltalmi kör teljes terjedelmében meg tudja valósítani - T 32/84 (OJ EPO 1986, 9), T 409/91, T 435/91, T 694/92 (OJ EPO 1997, 408).

Összefoglaló

A fentiekből látható, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal esetjoga már kialakult szemléletet tükröz a feltárás értelmezésével és a módosítások engedélyezhetőségével kapcsolatban; ami nem választható el az újdonság értelmezésétől sem. Az Szt. alapján az újdonság fogalma hasonlóan értelmezhető,⁽¹⁰⁾ ezért lehetőség van a módosítások engedélyezhetőségének és a megvalósíthatóság feltételének hasonló értelmezésére is.

Megjegyzendő, hogy az EPO szemlélete nem egyezik meg teljes mértékben valamennyi tagország szemléletével, tekintettel arra, hogy a tagországok és az EPO joggyakorlata egymással párhuzamosan alakult ki. A Magyar Szabadalmi Hivatal azonban már az EPO esetjoga ismeretében alakíthatja tovább a joggyakorlatot. Az Szt. azonban sajátos előírásokat is tartalmaz. Az EPC és az Szt. közös vonása, hogy a szabadalom megadására irányuló eljárás során a vizsgáló szerv (az EPO megfelelő vizsgálati osztálya, illetve a Magyar Szabadalmi Hivatal) dönt a módosítás engedélyezéséről - a módosítás megtételének felelőssége tehát a bejelentőé -, majd a vizsgáló szerv a bejelentésre szabadalmat ad, illetve elutasítja azt. A Magyar Szabadalmi Hivatalnak azonban az Szt. 76. § (1) bekezdése értelmében módjában áll a bejelentést részben elutasítani, amire az EPC nem ad lehetőséget; az Szt. 42. § (2) bekezdése értelmében a megsemmisítési eljárás során a Magyar Szabadalmi Hivatal korlátozza a szabadalmat. Ezekben az esetekben - amelyekkel kapcsolatban joggyakorlat még nem alakulhatott ki - tehát a Magyar Szabadalmi Hivatal módosítja a bejelentést, illetve a szabadalmat. Értelemszerű, hogy ennek során is csak olyan módosításra van lehetőség, amelyet a 72. § ((2) bekezdése lehetővé tesz. A bejelentőknek az 1995. évi XXXIII. törvény szerinti eljárás során figyelemmel kell lenniük arra, hogy olyan bejelentést nyújtsanak be, amely módot ad az új feltárást nem jelentő korlátozásra, ha a bejelentő valamilyen okból erre kényszerül.

Irodalom

• (1) Az 1995. évi XXXIII. törvény javaslatának indoklása
• (2) Dr. Jakabné Molnár Judit: Az új szabadalmi törvény szerinti eljárás sajátosságai az európai szabadalmi eljárás tükrében - Iparjogvédelmi Szemle 100. évfolyam 6. szám, 1995. december
• (3) ESPACE LEGAL adatbázis
• (4) Guidlines for Examination in the European Patent Office - Part C Guidlines for Substantive Examination
• (5) Dr. Fritjoff Hirsch - Dr. Bernd Hansen: Der Schutz von Chemie-Erfindungen - Chemie-Kommentar zur Rechtsprechung nach dem Deutschen Patentgesetz und dem Europäischen Patentübereinkommen, VCH Verlagsgesellschaft mbH, Weinheim; New York; Basel; Cambridge; Tokyo, 1995
• (6) Reinhard Spangenberg: The novelty of "Selection" Inventions, IIC 28. évfolyam 808. oldal, 1997
• (7) Rüdiger Rogge: The Concept of Novelty and European Patent Law - IIC, 28. évfolyam, 28. szám, 1997
• (8) Pfenninberger Dóra: Az újdonság és a feltalálói tevékenység értelmezése a kémiai tárgyú bejelentéseknél - Iparjogvédelmi Szemle 104. évfolyam III. szám, 1999. június
• (9) William J. L. Wheeler: The "Conflict" between Article 123(2) and 123(3) - IIC 28. évfolyam, 822. oldal
• (10) Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmazhatóság követelményei és azok vizsgálata az 1995. évi XXXIII. törvény szerint - Iparjogvédelmi Szemle 100. évfolyam III. szám, 1995. június.