FLORENT GEVERS(Gevers Iroda, Brüsszel)

A földrajzi megjelölések oltalmának aktuális kérdései

Az oltalom tartalma - védjegy kontra földrajzi megjelölés
A földrajzi megjelölések meghatározása

Az előadó által alvó szépséghez hasonlított földrajzi megjelöléseket a Lisszaboni Megállapodás megkötése után több, mint harminc évig nem érintette nemzetközi jogszabály. Az utóbbi tíz évben azonban jelentős új szabályozás született az oltalmi formára vonatkozóan az Európai Közösség, illetve a WTO jogalkotásának keretében egyaránt. Az ily módon kibővült joganyag rendelkezései közötti összhang vitatható, és felmerül az új, egységes szemléletű szabályozás létrehozásának szükségessége. Az előadás két téma kapcsán hasonlította össze a TRIPS, a Lisszaboni Megállapodás és két EGK Rendelet, az Élelmiszer Rendelet, illetve a Bor Rendelet szabályait: egyrészt a földrajzi megjelölések különböző jogszabályokban megjelenő elnevezése és meghatározása kapcsán, másrészt a földrajzi megjelölések és a védjegyek viszonyának szabályozása tekintetében. Az előadó hangsúlyozta, hogy a teljesség igénye nélkül fejti ki személyes véleményét az általa aktuálisnak vélt kérdésekben.

A földrajzi megjelölések meghatározása

A fogalomzavar kialakulását nagymértékben elősegíti az a jelenség, hogy az egyes jogszabályok különböző angol, illetve francia kifejezéseket használnak, illetőleg a történetesen azonos kifejezések alatt mást és mást értenek.
A TRIPS ,,földrajzi megjelölésekről" (,,geographical indications") beszél, a Lisszaboni Egyezmény ,,eredetmegjelölésekről" (,,appellations of origin"), az Élelmiszer Rendelet az eredetmegjelölésre a ,,designation of origin" kifejezést használja (ami a francia fordításban ,,appellation d'origin"), míg a földrajzi megjelölésre a TRIPS-ben más tartalommal felbukkanó ,,geographical indication" kifejezést alkalmazza. (Ennek fényében akár szerencsésnek is mondható, hogy a Bor Rendeletben egyáltalán nem szerepel az oltalmi formára utaló elnevezés.) Az eltérő kifejezések problémáját tovább fokozza a fordítások szükségessége.
A vizsgált jogszabályok fogalommeghatározásai közötti különbség első ránézésre nehezen érzékelhető, miután mindegyik szerint
1) valamilyen megjelölésről, illetve valamilyen névről van szó;
2) a terméknek az adott földrajzi területről kell származnia;
3) valamilyen összefüggésnek kell fennállnia a termék minősége és földrajzi származása között.
A hasonló definíciók között ugyanakkor számos különbség fedezhető fel.
Míg a Lisszaboni Megállapodás és az Élelmiszer Rendelet két meghatározása földrajzi nevekre vonatkozik, a TRIPS szerinti földrajzi megjelölés tágabb kategória, miután magában foglalhatja a nem földrajzi neveket is. Az Élelmiszer Rendelet csak az eredetmegjelölések (PDO) körében engedi meg a nem földrajzi nevek használatát. Ennek jelentőségét jól érzékelteti a híressé vált FETA eset példája. A FETA megjelölést ugyanis földrajzi megjelölésként (PGI) semmiképp sem lehetett volna lajstromozni, mivel nem földrajzi név. Az Európai Bizottság 1996 márciusában végül eredetmegjelölésként (PDO) elfogadta és regiszrálta a FETA megjelölést, annak ellenére, hogy nyolc tagállam a FETA PDO-ként történő elfogadása ellen szavazott, mondván, hogy a megjelölés generikussá vált. A Bizottság pozitív döntése széles körű vitát váltott ki; az ügy az Európai Bíróság elé került.
A Lisszaboni Megállapodás, illetve az Élelmiszer Rendeletben szabályozott földrajzi megjelölés (PGI) kategóriája tehát az oltalmazható megjelölések körét a földrajzi nevekre szűkíti, ami ellentétesnek látszik a TRIPS-ben foglaltakkal.
A termék minősége és földrajzi származása közötti összefüggés tekintetében a rendelkezések ismét nem egységesek. A TRIPS a termék ,,minőségéről, hírnevéről vagy más jellemzőjéről" beszél, amely ,,lényegében" a földrajzi eredetnek tulajdonítható - ezzel nagyjából megegyező a Lisszaboni Megállapodás, illetve az Élelmiszer Rendelet eredetmegjelölésekről (PDO) szóló szövege, miután a ,,kizárólag vagy lényegében" fordulat szűkebb kategória, mint a ,,lényegében" (vagyis a védelmi szint semmiképp sem alacsonyabb), a Lisszaboni Megállapodásból és a PDO meghatározásból hiányzó ,,hírnév" felfogható a termék jellemzőjeként, a TRIPS-ben nem szereplő, természeti és emberi tényezőkre történő utalás pedig pusztán magyarázat jellegű. Ugyanakkor a PGI kategória kapcsán az Élelmiszer Rendelet a ,,lényegében", illetve ,,kizárólag vagy lényegében" megszorítás nélkül használja a ,,tulajdonítható" kifejezést. Ez nyilvánvalóan alacsonyabb követelményt jelez. A Rendeletben szabályozott földrajzi megjelölés (PGI) tehát semmiképp sem felel meg a TRIPS szerinti azonos elnevezésű kategóriának.
A meghatározások kapcsán igen lényeges elem az oltalmazott megjelöléssel ellátható termékek köre. A TRIPS és a Lisszaboni Megállapodás egyaránt mindenfajta termékre nézve biztosít oltalmat. Az Európai Unió területén azonban a helyzet sajátosan alakul: nincsen a földrajzi megjelölésekre általánosan vonatkozó közösségi szintű jogszabály, ugyanakkor van két speciális - szövegezésében és védelmi szintjében egyaránt eltérő - rendelet, amelyek hatálya vonatkozásában az Európai Unió tagállamai érezhetően nem alkalmazzák a Lisszaboni Megállapodást (csupán olyan termékekre nézve - pl. porcelán -, amelyeket a két közösségi rendelet egyike sem szabályoz). E két közösségi rendelet mellett is feltétlenül alkalmazandók azonban a TRIPS rendelkezései, valamint kötőerővel bírnak az Európai Bíróság döntései. További érdekesség, hogy a TRIPS szerinti oltalom lajstromozás és vizsgálat nélkül fennáll, míg a Lisszaboni Megállapodás által, illetve a közösségi szinten nyújtott oltalom regisztrációhoz kötött.

Az oltalom tartalma - védjegy kontra földrajzi megjelölés

A TRIPS a földrajzi megjelölések tekintetében kétféle oltalmi szintet állít fel: a 22. cikk általános oltalmi szintje mellett a 23. cikk kiegészítő (szélesebb körű) oltalmat biztosít a borokra és égetett szeszes italokra nézve.
Az általános oltalom a közönséget megtévesztő megjelölések használata ellen, illetve a tisztességtelen versenycselekményt képező bármely használat ellen biztosít védelmet. Nevesített esetként a tagállamoknak meg kell tagadniuk, illetve érvényteleníteniük kell az olyan földrajzi megjelölésből álló vagy azt tartalmazó védjegyek lajstromozását a nem az adott területről származó termékekre vonatkozóan, amelyek a megjelölés védjegyben történő használata miatt alkalmasak a közönség megtévesztésére a valóságos származási helyet illetően. A borok és égetett szeszes italok kiegészítő oltalma körében a megjelölés használata akkor is tilos, ha nem vezeti félre a közönséget, illetve nem minősül tisztességtelen versenycselekménynek, ugyanakkor olyan esetekben is, amikor a termék valóságos eredetét is feltüntetik, vagy ha a földrajzi megjelölést fordításban vagy ,,fajta", ,,típusú", ,,-féle", ,,utánzat" vagy más hasonló kifejezéssel együtt alkalmazzák.
Felmerül tehát a kérdés: milyen viszonyban áll egymással a védjegy és a földrajzi megjelölés, illetve mi történik ezen belül akkor, ha a védjegy korábbi, mint a földrajzi megjelölés (a védjegy ugyanis a TRIPS szerint elvileg tartalmazhat földrajzi megjelölést, illetve állhat földrajzi megjelölésből). A TRIPS alapján a földrajzi megjelölés oltalma nem zárja ki az olyan jóhiszeműen bejelentett, lajstromozott vagy jóhiszemű használat révén megszerzett védjegyet, amely vonatkozásában a fenti cselekmények akár a földrajzi megjelölés származási országában történő oltalmazása előtt, akár a TRIPS adott tagállamában történő alkalmazására megadott időpont előtt történtek.
Ezek után a kérdés az, milyen körülmények között győzi le a földrajzi megjelölés a védjegyet, a védjegy a földrajzi megjelölést, illetve mikor lehetséges a kétféle oltalom békés együttélése.
A TRIPS már említett rendelkezései tiltják az olyan védjegy lajstromozását, amely a közönséget megtévesztő földrajzi megjelölést tartalmaz. Ebben az esetben a földrajzi megjelölés erősebb, mint a védjegy, kivéve, ha a védjegyet a földrajzi megjelölésnél korábban, jóhiszeműen jelentették be, lajstromozták vagy szerezték meg használat révén. A TRIPS nem tartalmaz külön rendelkezést, ezáltal a kétféle oltalom korlátozás nélküli együttélésére teremt lehetőséget abban az esetben, ha egy használati kötelezettség alatt álló lajstromozott védjegyet meghatározott ideig nem használnak. Végül a TRIPS alapján kifejezett rendelkezés hiányában az is lehetséges, hogy egy földrajzi megjelölés oltalmát egy korábbi védjegy létezése zárja ki, amennyiben a földrajzi megjelölés oltalmazása a közönség megtévesztését vagy tisztességtelen versenycselekményt eredményezne. A TRIPS-nek a védjegyoltalom tartalmáról szóló 16. cikke ugyanis kimondja, hogy a lajstromozott védjegy jogosultja kizárólagos használati joga alapján bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak vagy hasonlóak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel, amennyiben az ilyen használat megtévesztésre alkalmas. Ez a rendelkezés a földrajzi megjelölésekre is alkalmazható, mivel a földrajzi megjelölés is valamely megjelölés gazdasági tevékenység körében történő használata. A TRIPS tehát - bár nem tartalmaz külön pozitív rendelkezést - nem zárja ki, hogy egy védjegy jogosultja sikerrel lépjen fel egy későbbi földrajzi megjelölés oltalmazhatósága ellen.
A Lisszaboni Megállapodás ezzel szemben, úgy tűnik, teljes szupremáciát ad az eredetmegjelölésnek a védjeggyel szemben. 5. cikke szerint ugyanis ha valamelyik ország <N>nemzetközi lajstromozás útján eredetmegjelölési oltalmat ad egy korábban más által már használt megjelölésre, e korábbi megjelölés használatával legkésőbb két éven belül fel kell hagyni. Nincs lehetőség tehát a két oltalmi forma együttélésére, sem pedig arra, hogy a korábbi védjegy a későbbi eredetmegjelölés fölé kerekedjen. Ez pedig azt a látszatot kelti, hogy a Lisszaboni Megállapodás nincs összhangban a TRIPS Egyezménnyel.
Az Élelmiszer Rendelet a lajstromozott nevek (PDO és PGI) oltalmának tartalmát 13. és 14. cikkeiben szabályozza. A 13. cikk generálklauzulája szerint a Rendelet által oltalmazott név védelemben részesül mindenfajta gyakorlat ellen, amely alkalmas arra, hogy a közönséget megtévessze a termék valódi származását illetően. Ennek körében a gyakorlat megtévesztőnek minősülhet akkor is, ha a termék valóságos eredetét is feltüntetik, vagy ha az oltalmazott nevet fordításban vagy ,,fajta", ,,típusú", ,,-féle", ,,utánzat" vagy más hasonló kifejezéssel együtt alkalmazzák. E rendelkezés megtalálható a TRIPS-ben és a Lisszaboni Megállapodásban is, azonban csak a borokra és égetett szeszes italokra nézve.
Az oltalmazott nevek és a védjegyek viszonyának vonatkozásában a Rendelet háromféle megoldást tartalmaz.
Az első esetben, ha az oltalmazott név korábbi, mint a védjegy, a védjegy oltalmát a korábbi oltalmazott névre tekintettel meg kell tagadni vagy érvényteleníteni kell, amennyiben a védjegybejelentést az oltalmazott név közzétételét követően nyújtották be. E rendelkezés a védjegyek vonatkozásában azért problematikus, mert ehhez a védjegy lajstromozásának meg kell előznie az új név közzétételét. Ez pedig, a védjegyek lajstromozására irányuló eljárás időtartamát figyelembe véve, méltánytalannak tűnik. A fenti rendelkezések az újonnan oltalmazandó nevekre vonatkoznak. A már létező, nemzeti szinten oltalmazott neveket 1994. január 24-ig kellett bejelenteni a Bizottsághoz notifikáció végett. Ezeket a neveket a hagyományos értelemben nem tették közzé, mivel oltalmuk ellen nem lehet fellépni. Ez a tény szintén nem kedvez a védjegyjogosultaknak. Mindezekben az esetekben tehát a földrajzi név oltalma erősebb, mint a védjegyé.
A második megoldás annak megengedése, hogy a földrajzi név és a védjegy oltalma párhuzamosan létezhessen. Erre akkor van lehetőség, ha a védjegyet a piacon legalább a földrajzi név közzétételét megelőző öt év óta használják, illetve a terméken egyértelműen fel van tüntetve annak valós eredete. Ezen esetekben a védjegyet a földrajzi név lajstromozását követően is használhatják, feltéve, hogy a védjegyet jóhiszeműen és a földrajzi név lajstromozása iránti bejelentés benyújtását megelőzően lajstromozták. Vagyis, ha a védjegy lajstromozása a földrajzi név közzététele után történik, a rendelet által oltalmazott név le fogja győzni a védjegyet. Ha azonban a védjegyet a földrajzi név oltalma iránti bejelentés benyújtása előtt lajstromozták, a védjegyoltalom a földrajzi név lajstromozását követően is fennállhat.
A harmadik eset a két oltalmi forma kapcsán az, amikor a földrajzi nevet egy létező védjegyre tekintettel nem lajstromozzák. A földrajzi név (PGI vagy PDO) ugyanis nem lajstromozható, ha a lajstromozás valamely védjegy jóhírére, hírnevére és a védjegy hosszú ideje történő használatára tekintettel alkalmas a fogyasztó megtévesztésére a termék valós származását illetően. Ilyenkor tehát a védjegy erősebb a földrajzi névnél, ugyanakkor úgy tűnik, hogy csak a még nem lajstromozott névnél (,,a földrajzi név nem lajstromozható"). E rendelkezés tehát nem szolgáltat alapot egy már lajstromozott név törléséhez a védjegy oltalma érdekében. Arra viszont lehetőséget biztosít, hogy a védjegyjogosult a földrajzi név lajstromozási eljárása során felszólalásával megtámadja a lajstromozást (amennyiben az ,,a védjegy létét veszélyezteti").
Az Élelmiszer Rendelet és a TRIPS között tehát lényegében egy különbség van: míg a TRIPS hallgat arról, hogy a védjegy oltalma megelőzheti-e a földrajzi megjelölés oltalmát, addig a Rendelet ennek lehetőségéről pozitíve rendelkezik.
A borok és égetett szeszek területén nem jártas olvasó számára érthetetlen Bor Rendelet (az Európai Közösségek Tanácsának 2392/89/EGK Rendelete a bor és a szőlőmust jelölésének és kiszerelésének általános szabályairól) megalkotásában nem vettek részt szellemi tulajdonban, azon belül védjegyjogban jártas szakemberek, ami többek között azon is tetten érhető, hogy a Rendelet következetlen módon alkalmazza hol a ,,márkanév" (,,brand"), hol a ,,védjegy" kifejezést. (A ,,földrajzi megjelölés" vagy ,,eredetmegjelölés" kifejezés egyáltalán nem fordul elő a Bor Rendeletben.) E sajátos Rendelet alapján a ,,borleírás"-sal összeütközésbe kerülő ,,márkanév" minden esetben vereséget szenved. Igaz, ha a védjegyet 1985. december 31. előtt lajstromozták, a Rendelet megengedi, hogy a védjegyoltalom 2002. december 31-ig fennálljon (ha a védjegyet korábban vagy történetesen egyáltalán nem lajstromozták, a védjegyjogosultra nincs pardon). Ugyanakkor egy védjegy semmilyen körülmények között sem állhat egy ,,borleírás" használatának útjába.
A Bor Rendeletet éppen ezért tanácsos volna újraszövegezni, hogy a TRIPS Egyezménnyel összhangban ne csak azt biztosítsa, hogy a földrajzi megjelölések éljenek, hanem azt is, hogy élni hagyják a védjegyeket. Szerencsésebb lenne, ha a védjegyek és földrajzi megjelölések nem kioltanák, hanem erősítenék egymást. A fogyasztókkal kapcsolatos cél ugyanis közös: a termék meghatározott minőségének jelzése, akár arról van szó, hogy a termék honnan jön, akár pedig arról, hogy kitől.

Dr. Kovács Krisztina