Szemle - 1998. 08.
NEMZETKÖZI KITEKINTŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR
Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről
A) Az Egyesült Államok képviselőháza 1998. május 12-én olyan törvénytervezetet fogadott el, amely a Szabadalmi és Védjegy Hivatal számára lehetővé teszi a hivatali illetékek csökkentését. A törvénytervezet segítségével véget akarnak vetni annak az erősen vitatott gyakorlatnak, hogy a szabadalmi illetékek egy részét a Hivataltól egyéb kormányszervekhez csoportosítják át. A Clinton-adminisztráció költségvetési terve viszont, amelyet ez év februárjában hoztak nyilvánosságra, 1999-re a szabadalmi illetékek további emelését irányozza elő, és a Szabadalmi Hivataltól 116 milló dollárt irányít át a költségvetési hiány csökkentése érdekében.
Bruce Lehman, a Hivatal igazgatója védte a kormányzati álláspontot, de a szellemi tulajdonnal foglalkozó szervezetek kifogásolták az illetékemelési szándékot, valamint azt, hogy a Hivatal nem használhatja fel saját céljaira az általa beszedett illetékeket.
Az 1998. április 23-án Howard Coble észak-karolinai szenátor által beterjesztett törvényjavaslat a szabadalmi rendszer fennállása óta első ízben irányozza elő a hivatali illetékek csökkentését. Coble szerint eljött annak az ideje, hogy véget vessenek a hivatali illetékek másfelé való irányításának. A törvénytervezet szerint csökkenteni szándékoznak a bejelentési, engedélyezési és fenntartási illetékeket, és csak annyi pénz beszedését irányozzák elő, amennyi a következő pénzügyi évben fedezi a Hivatal működési költségeit.
A törvénytervezetet április 30-án jóváhagyta a Képviselőház szellemi tulajdonjogi albizottsága, és május 6-án az igazságügyi bizottság is módosítás nélkül fogadta el.
B) Az Egyesült Államok képviselőháza 1998. május 5-én jóváhagyott egy olyan törvénytervezetet, amely az amerikai védjegytörvényt összhangba hozná a Madridi Jegyzőkönyvvel. A megfelelő törvény hatálybalépése esetén az amerikai védjegytulajdonosok egyetlen bejelentéssel nemzetközileg is lajstromoztathatnák védjegyeiket. A törvény lehetővé tenné, hogy az Egyesült Államok csatlakozzék a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó Jegyzőkönyv által létrehozott Madridi Unióhoz.
A Clinton-adminisztráció elutasította a törvényjavaslat továbbítását a szenátusnak ratifikálás céljából. Ugyanis még nem zárult le az a vita, amelyet az Egyesült Államok az Európai Unióval folytat, mert kifogásolja, hogy az Európai Uniónak is szavazati joga van a tagállamok mellett. A külügyminisztérium tisztviselői azon az állásponton vannak, hogy ez a tény továbbra is gátolja a Jegyzőkönyvhöz való csatlakozást. A képviselőház jogi bizottságának vezetője szerint "a minisztérium fáradhatatlanul dolgozik az egyébként ellentmondásmentes törvénytervezet elfogadtatásán", és bízik abban, hogy a kérdést a nem túl távoli jövőben meg fogják oldani.
C) Az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala 1998. június 1-jén véglegesítette a nukleotid- és aminoszekvenciák számítógéppel olvasható formában való benyújtására vonatkozó szabályokat.
A Hivatal 1996 októberében hozta nyilvánosságra az új szabályok tervezetét, és azokat széles körű nyilvános vitára bocsátotta. A most hatályba léptetett új szabályok egyszerűbb eljárást tesznek lehetővé, és az alábbi főbb változásokat tartalmazzák:
nem írják elő szükségtelen és zavaró adatok benyújtását;
a nukleotidbázisokat egybetűs kódokkal kell jelölni;
a legfeljebb három nukleotidot vagy aminosavat tartalmazó szekvenciákról ezentúl nem kell listát benyújtani;
a szekvencialistát külön számozott oldalakon a bejelentés végére kell beiktatni. Az új szabályok további kisebb módosításokat tartalmaznak annak érdekében, hogy összhangban legyenek a Szellemi Tulajdon Világszervezete, valamint az Európai és a Japán Szabadalmi Hivatal előírásaival, és 1998. július 1-jén léptek hatályba, de nem vonatkoznak az 1998. július 1-je előtt benyújtott bejelentésekre.
D) Előző tájékoztatónkban hírt adtunk arról, hogy az 500-nál kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalatok kisvállalati státuszát nem kell külön igazolni; elegendő a kisvállalkozói bejelentési illeték megfizetése. Ezt a tájékoztatást most helyesbítjük: ez a könnyítés kizárólag a folytatólagos bejelentésekre vonatkozik, vagyis új bejelentések esetén külön nyilatkozattal kell igazolni a kisvállalati státuszt.
Az Osztrák Szabadalmi Hivatal a szabadalmi és használati minta törvény, valamint a védjegytörvény módosítását tervezi. A) Szabadalmi vonalon be fogják vezetni a belső elsőbbség jogintézményét, aminek révén lehetővé válik a szabadalmi bejelentés tárgyának javítására vonatkozó új bejelentés benyújtása, azonban nem lesz szükség az alapbejelentés törlésére. Így Ausztriában a törvény módosítása után szabadalmi és használati minta oltalmat lehet majd kapni mind az alapmegoldásra, mind a javított megoldásra.
Jelenleg Ausztriában lehetőség van a szabadalmi bejelentések átalakítására használati minta bejelentéssé és vice versa Használati minta oltalmat lehet majd kapni minden szabadalmazható találmányra, tehát eljárásokra és alkalmazásokra is, kivéve a mikroorganizmusokat.
Használati minta bejelentést egy szabadalmi bejelentésből a szabadalom engedélyezését vagy a bejelentés elutasítását követő két hónapon belül lehet majd származtatni.
B) A jelenleg hatályos osztrák védjegytörvény csak az áru- és szolgáltatási listán szereplő körben teszi lehetővé védjegyoltalom megszerzését. Az osztrák bíróságok azonban felismerték, hogy a közismert védjegyeknek más áruosztályok és szolgáltatások kapcsán való használata közerkölcsbe ütközik, mert visszaélést jelent mások erőfeszítéseinek az eredményeivel. Így az várható, hogy a bíróságok a jövőben védeni fogják a közismert védjegyeket. Ilyen téren már kedvező ítéletek születtek az Angol Nemzeti Labdarúgó Szövetség emblémája, az Osztrák Labdarúgó Liga elsőosztályú klubjainak emblémái, a "Boss" védjegy és a "Zillertaler Schürzenjäger" rockzenekar nevének ügyében.
Itt hivatkozunk a jelen tájékoztató Kanadára vonatkozó részében ismertetett ellentétes kanadai bírósági döntésre.
A Dél-koreai Szabadalmi Hivatal 1998. augusztus 1-jétől kezdve szabadalmi oltalmat engedélyez a számítógéppel olvasható hordozóra rögzített szoftverekre (ezek korábban nem voltak szabadalmazhatók). A szabadalmazható szoftverek körébe tartoznak az adatszerkezetek és a számítógépprogramok. A Dél-koreai Szabadalmi Hivatal új vizsgálati irányelveket is ki fog adni a számítógép vonatkozású találmányokhoz. Ezek várhatóan hasonlítani fognak az ilyen tárgyú amerikai és japán vizsgálati irányelvekhez. Az új irányelveket az 1998. augusztus 1-jét követően benyújtott szabadalmi bejelentések esetén fogják alkalmazni.
1998. május 12-én a strasbourgi Európa Parlament lezárt egy tíz évig tartó vitát, amikor jóváhagyta a biológiai találmányok jogi oltalmára vonatkozó irányelvek legutolsó tervezetét. Támogatói szerint a tervezet elfogadása kedvezően fogja befolyásolni az új orvosi gyógymódok és az új élelmiszerforrások kifejlesztését célzó európai kutatási erőfeszítéseket. A Jogügyi Bizottság szóvivője, a német Willi Rothley kijelentette, hogy az irányelvek nem teszik lehetővé génszekvenciák oltalmát, amelyek egyébként az Egyesült Államokban szabadalmazhatók. Emlékeztetett arra, hogy 1995-ben az Európa Parlament az irányelvek egy korábbi változatát alapvetően azért vétózta meg, mert abban az élethez kereskedelmi jogokat akartak kapcsolni. A legújabb, elfogadott változat szó szerint tartalmazza mindazokat a korlátozásokat, amelyeket a Parlament 1997. július 16-án tartott első felolvasó ülésén javasoltak. Az irányelvek 5. szakasza szerint: "Nem képezheti szabadalom tárgyát - kialakulásának és fejlődésének különböző szakaszaiban - az emberi test, sem pedig bármelyik elemének egyszerű felfedezése, ide értve a részleges vagy teljes génszekvenciákat."
A Zöldek 30 módosító javaslatot terjesztettek elő, az emberből származó anyag kihasználásának még szigorúbb korlátozását, az emberi embrió bármilyen kezelésének teljes tiltását és a génkutatásnak a fejlődő világban való korlátozását javasolva. Végül az 500 képviselő közül 432 elfogadta az irányelveket, és csak 78 szavazott ellenük.
Az irányelvek a gazdálkodókat mentesítik a további díjfizetés alól, ha szabadalmazott növények magjából saját területükön állítanak elő további termesztéshez használt szaporítóanyagot ("farmer's privilege" - itt hivatkozunk a jelen tájékoztató UPOV Egyezményre vonatkozó 26. részére).
A tervezet támogatói remélik, hogy a világos szabályok elő fogják segíteni a biotechnológiai beruházásokat Európában.
A 15 európai tagállamot képviselő Minisztertanács elfogadta a Parlament álláspontját. Ezt követően az Európa Tanácsnak kell a tervezetet jóváhagynia.
Franciaországban az ipari minisztérium nagyvonalú tervet dolgozott ki a hazai vállalatok által benyújtott szabadalmi bejelentések kezelésének megkönnyítésére és a vállatok meggyőzésére arról, hogy szellemi tulajdonjogaikat világszerte meg kell védeni. A terv, amelyet Christian Pierret miniszter 1998. január 21-én hozott nyilvánosságra, azt célozza, hogy csökkentsék azt a különbséget, amely a francia vállalatok, ill. az amerikai, japán és egyéb, európai unióbeli vállalatok által benyújtott szabadalmi bejelentések számában fennáll. Ezt a célt a szabadalmazási költségek csökkentésével és a hazai vállalatok számára a szabadalmazási eljárás lefolytatásához nyújtott támogatással kívánják elérni.
A francia vállalatok szabadalmaztatás vonalán jelentősen le vannak maradva az angol vagy a német vállalatok mögött mind a hazai, mind az európai bejelentések terén. 1996-ban a Franciaországban benyújtott 16 400 szabadalmi bejelentésből 12 916 származott francia bejelentőtől, míg a 36 646 európai szabadalmi bejelentés közül csak 2109-et nyújtottak be francia vállalatok. A Franciaországban szellemi tulajdonjogot kérő multinacionális vállalatok közül a 30-as élcsoportban csupán 5 francia cég volt található, és a legjobb helyezést elért francia L'Oréal kozmetikai cég is csak a 14. helyet foglalta el.
A fenti cél elérése érdekében a miniszter számos javaslatot terjesztett a parlament elé. Így javasolta a szabadalmi költségek átlagosan 20%-kal való csökkentését. A kis- és közepes méretű vállalatok további segítséget kapnának a szabadalmi illetékek 50%-os csökkentésével.
A kormány támogatni fogja olyan oktatási programok megvalósítását, amelyek révén a vállalatokat tájékoztatják a szabadalmazási eljárásról és a szellemi tulajdon oltalmának előnyeiről. Szellemi tulajdon alapítványt fognak létrehozni az egyéni feltalálók általi szabadalmaztatás támogatására.
Guinea-Bissau 1998. május 8-án letétbe helyezte az Afrikai Szellemi Tulajdon Szervezetét (OAPI) megalapozó Bangui Megállapodáshoz való csatlakozás okmányát. Ennek megfelelően 1998. július 8-tól kezdve lehet ezt az államot megjelölni nemzetközi bejelentésekben OAPI-szabadalom szerzése céljából. Guinea-Bissau megjelölése egy PCT-bejelentésben a bejelentőnek azt a szándékát jelöli, hogy OAPI-szabadalmat kíván kapni. Egy nemzetközi bejelentésben az OAPI szabadalomnak megfelelő "OA" kocka megjelölése önműködően Guinea-Bissau-ra is vonatkozik.
A) Miként erről 1997. júliusi tájékoztatónkban már hírt adtunk, az új hongkongi szabadalmi törvény 1997. június 27-én lépett hatályba. E törvény szerint a szabadalmazási eljárás két lépcsőből áll. Az első lépcsőben az angol vagy az európai szabadalmi bejelentés közrebocsátásától számított 6 hónapon belül kell Hongkongban kérelmezni a bejelentés lajstromozását. A második lépcsőben teljessé kell tenni a lajstromozási eljárást az angol vagy az európai szabadalom engedélyezésétől számított 6 hónapon belül, vagy - ha az későbbi - az első lépcsőben benyújtott hongkongi bejelentés meghirdetésétől számított 6 hónapon belül. Az átmeneti rendelkezések bonyolultabbak.
Az 1997. június 27. előtt engedélyezett európai vagy angol szabadalmak lajstromozását 1998. június 27. előtt kellett Hongkongban kérni.
Ha a hongkongi lajstromozás alapját képező európai vagy angol szabadalmi bejelentést 1997. június 27. előtt közzétették, de nem engedélyezték 1998. június 27. előtt, 1998. december 27. előtt kell kérni a szabadalmi bejelentés hongkongi bejegyzését, majd az európai vagy az angol szabadalom engedélyezését követő 6 hónapon belül kell kérni a hongkongi szabadalom lajstromozását.
Ha az európai vagy az angol szabadalmat 1997. június 27. előtt publikálták és 1998. június 27. előtt engedélyezték, a hongkongi lajstromozást az európai vagy az angol szabadalom engedélyezési napjától számított 6 hónapon belül kell kérni.
B) Az új hongkongi védjegytörvény előreláthatólag 1999-ben fog hatályba lépni. Az új törvény hasonlít a jelenlegi angol védjegytörvényhez, de tartalmaz néhány jelentős eltérést is.
1993 óta a hondurasi védjegytörvény rendkívül szigorú használati kényszert ír elő: egy védjegy törlését lehet kérni, ha a lajstromozás utáni egy éven belül vagy azt követően a törlési kereset benyújtását megelőző 12 hónapon belül a védjegyet nem használták. A védjegyet azonban használat hiánya miatt nem törlik hivatalból. A törlés veszélye elkerülhető, ha a védjegytulajdonos ún. "használat hiányát jóvátevő" illetéket fizet.
Horvátország 1997. május 26-án kétoldalú egyezményt kötött az Egyesült Államokkal a szellemi tulajdonjogok védelméről. Ez az egyezmény a két ország között a kétoldalú beruházásokra vonatkozó, még nem ratifikált szerződés előírásaival összhangban vált szükségessé, és a várakozások szerint a szükséges törvények elfogadását követően legkésőbb 1999. június 30-ig fog hatályba lépni.
A) Az elmúlt 3 évben számos olyan bitorlási pert indítottak, amely a japán szabadalmi törvény 69. szakaszának (1) bekezdésével függ össze. E bekezdés szövege a következő: "A szabadalmi jog hatálya nem terjed ki a szabadalmi jog kísérleti vagy kutatási célból történő gyakorlatbavételére."
A függőben levő ilyen perek kimenetele attól függ, hogy a törvény idézett szakasza kiterjed-e a generikus gyógyszergyártók által a szabadalom oltalmi ideje alatt abból a célból végzett klinikai kísérletekre, hogy hivatalos engedélyt kapjanak a szabadalmazott terméknek a szabadalom oltalmi idejének lejárta utáni gyártására és forgalmazására.
Korábban a bíróságok a szabadalmasok javára döntöttek, megállapítva, hogy az ilyen klinikai próbák szabadalombitorlást jelentenek. 1997-ben azonban már egy olyan döntés is született, amely szerint az ilyen klinikai próbák nem jelentenek bitorlást. A bírósági döntések azonban nem voltak összhangban egymással. A nagojai Felső Bíróság 1998. január 14-én elutasította egy időközben lejárt gyógyszerszabadalom tulajdonosának egy kerületi bíróság határozata ellen benyújtott fellebbezését, és így megtagadta a megszűnt szabadalom tárgyát képező gyógyszer forgalmazásának tiltására vonatkozó kérelem teljesítését.
Ez a döntés azt jelzi, hogy a japán bíróságok az adott kérdésben egységesebb álláspontra jutottak, és egyúttal a nagojai Felső Bíróság álláspontjának megváltozására utal, mert ugyanez a bíróság 1996 márciusában még szabadalombitorlásnak minősített egy harmadik fél által végzett klinikai kísérleteket, és ezzel Japánban a gyógyszer tárgyú szabadalmak kapcsán pereskedések özönét indította el.
Az ismertetett bírósági döntés alapján valószínűsíthető, hogy a japán bíróságok a szabadalmi törvény 69. szakaszának (1) bekezdését a jövőben úgy fogják értelmezni, hogy a klinikai kísérletek nem jelentenek szabadalombitorlást.
B) A japán Legfelsőbb Bíróság 1998. február 24-én egy bitorlási per kapcsán benyújtott fellebbezés ügyében olyan döntést hozott, hogy bitorlás forog fenn akkor, ha a bitorlónak vélt termék lényegileg megegyezik a szabadalom szerinti termékkel a műszaki feladat megoldása, az alapvető műszaki gondolat és a termék fő jellemzői által biztosított hatások tekintetében.
A bírósági döntés hivatkozik a szabadalmi törvény 70. szakaszának (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy szabadalombitorlási perekben az igénypontok alapján kell meghatározni, hogy fennforog-e bitorlás, majd a döntés megállapítja, hogy egy bitorlónak vélt termék vagy eljárás (a továbbiakban: "vizsgált megoldás") nem esik a szabadalom oltalmi köre alá, ha olyan elemet tartalmaz, amely eltér az igénypontok szerinti jellemzőktől. A vizsgált megoldást az oltalmi kör alá esőnek kell tekinteni, ha ekvivalensnek minősíthető az igényelt megoldással. Ilyen ekvivalencia akkor forog fenn, ha:
az eltérő elem nem lényeges része a szabadalmazott találmánynak,
az eltérő elem helyettesítése révén ugyanazt a hatást érik el, mint az igényelt megoldással,
a fenti helyettesítést egy szakember a vizsgált megoldás kidolgozásának időpontjában könnyen elvégezhette volna,
a vizsgált megoldás nem egyezik a szabadalmi bejelentés időpontjában nyilvánosan ismert megoldásokkal, és
nem forognak fenn olyan körülmények, amelyek azt valószínűsítenék, hogy a vizsgált megoldást az elővizsgálati eljárás során szándékosan kizárták az oltalmi körből. A fenti érvelés utolsó bekezdése arra utal, hogy a bíróság az amerikai joggyakorlatban "iratborítós kizárás" (file wrapper estoppel) néven ismert elvet alkalmazza a japán szabadalmi joggyakorlatban. Ennek megfelelően az igénypont oltalmi körének értelmezésekor a Bíróság nézete szerint nem esik az igénypont oltalmi köre alá az olyan megoldás, amelyet az elővizsgálati eljárás során a bejelentő szándékosan zárt ki az oltalmi körből, ill. amelyről elismerte, hogy nem tartozik az oltalmi körbe.
Ez a döntés előreláthatólag megváltoztatja az eddigi japán igénypontértelmezési gyakorlatot, amely szerint csak akkor állapítottak meg bitorlást, ha az igényponti jellemzők a bitorlás tárgyát képező eljárásra vagy termékre gyakorlatilag szó szerint ráolvashatók voltak.
C) Előző tájékoztatónkban már hírt adtunk a Japán Szabadalmi Hivatal néhány olyan intézkedéséről, amely a bejelentők helyzetét hivatott megkönnyíteni. Ilyen intézkedés, hogy az 1998. április 1-je után benyújtott szabadalmak esetében általában nem kérnek meghatalmazást. A bejelentők helyzetét megkönnyítő program további részeként említjük az alábbiakat:
a) A Szabadalmi Hivatal nyitvatartási idejét elektronikus bejelentések számára 1998. november 1-jétől kezdve két órával meg fogják hosszabbítani.
b) A szabadalmi, a minta- és a védjegybejelentések vizsgálatának időtartamát 2000-ig a jelenlegi 22 hónapról 12 hónapra fogják csökkenteni.
c) A szabadalmi bejelentések gyorsított vizsgálatát kérelmezők bejelentéseinek ügyében 3-4 hónap alatt kiadják az első hivatali végzést.
d) Folyamatosan az egész országban lehetővé fogják tenni a bejelentők és az elővizsgálók között a videokonferencia-rend-szert. Jelenleg ilyen lehetőség két tartományban van.
e) Az 1997. évi statisztikák szerint átlagosan 27 hónap alatt intéztek el egy inter partes f) A szabadalmi bejelentések elutasítása elleni fellebbezések elintézésének időtartamát 2000-ig a jelenlegi 16 hónapról 12 hónapra kívánják csökkenteni.
g) 1998. januártól kezdve a bejelentőt értesítik a lajstromozási illeték befizetésének elmulasztása folytán beálló helyzetről, mielőtt a bejelentést elutasítanák.
h) 1998 februárjától kezdve az interneten hozzáférhetővé teszik az előző hónapban közrebocsátott és közzétett szabadalmi bejelentések teljes szövegét. Azt is tervezik, hogy a hivatalos közlönyt is hozzáférhetővé teszik az interneten.
i) 2000. januártól kezdve a mintákra és védjegyekre vonatkozó hivatalos közlönyt színes CD-ROM-on fogják közzétenni. A szabadalmak és használati minták hivatalos lapja már most hozzáférhető ilyen úton.
D) 1998. április 1-jén megkezdte működését Japánban az Ipari Tulajdon Döntőbírósági Központja (a továbbiakban: Központ), amelyet a Japán Ügyvédi Kamara és a Japán Ügyvivői Kamara hozott létre és irányít. A Központ főhivatala Tokióban van, alhivatalai Oszakában és Nagojában működnek tikárságként, és a Központ által intézett ügyek kapcsán az adminisztrativ feladatokat látják el. A Központban háromféle munkát végeznek: döntőbíráskodást, közvetítést, valamint közvetítés utáni döntőbíráskodást.
A döntőbírósági eljárás igénybevételéhez a feleknek meg kell egyezniük abban, hogy vitás ügyüket a Központban oldják meg. A döntőbírósági eljárás indításakor a felek írásbeli megegyezést nyújtanak be arról, hogy a Központot kívánják ügyük eldöntésére igénybe venni. Ezután az igazgató tanács kijelöli a döntőbíró tanácsot, amely három személyből áll, akik közül legalább egy tag ügyvéd és legalább egy tag szabadalmi ügyvivő kell legyen.
A döntőbírák tanácsa úgy jár el, mint a bírók a peres ügyekben, és döntőbírósági ítéletet hoz a felek által közölt nyilatkozatok és benyújtott bizonyítékok alapján.
A japán törvény szerint a döntőbírósági ítélet ugyanolyan hatályú, mint egy végleges bírói döntés. Ennek következtében a döntőbírósági ítéletet jogi úton is érvényesíteni lehet.
Közvetítési eljárást akkor lehet igénybe venni, amikor valamelyik fél nem egyezik bele a döntőbíráskodási eljárásba a Központban. Az egyik fél a Központnál közvetítési eljárást indíthat, de a másik fél abban nem köteles részt venni.
A közvetítési eljárásban a közvetítők megkísérlik rábeszélni a feleket vitás ügyük rendezésére, de az eljárás befejeződik, ha az egyik fél nem egyezik bele a közvetítésbe.
A közvetítő tanácsot az igazgató tanács jelöli ki. A tanács két vagy három tagból áll, és legalább egy ügyvéd és legalább egy szabadalmi ügyvivő tagja kell hogy legyen.
A felek nem kötelesek elfogadni a közvetítők véleményét vagy döntését; ha azonban egyetértenek a közvetítők döntésével, annak ugyanolyan hatálya van, mint egy peres ügyet lezáró megegyezésnek, azonban a döntést nem lehet jogi úton érvényesíteni.
A közvetítés utáni döntőbíráskodást a felek akkor veszik igénybe, ha azt kívánják, hogy megegyezésüknek ugyanolyan jogi hatálya legyen, mint a döntőbíráskodási eljárásnak. Ilyenkor a közvetítési eljárást döntőbíráskodási eljárás követi, amelynek az ítéletét már érvényesíteni lehet jogi úton.
E) A Japán Szabadalmi Hivatal feljogosította az állami kutató intézeteket arra, hogy szabadon állapítsák meg a licenciadíjat, amikor saját szabadalmaikra harmadik feleknek használati engedélyt adnak.
Az ügy előzményeként megemlítjük, hogy a licencia-rendszert Japánban 1950-ben alkották meg és vezették be, és abban az eladási ár 2-4 %-ában rögzítették a licenciadíjakat.
A Szabadalmi Hivatal most arra hivatkozott, hogy figyelembe vették az állami kutató intézetek által, valamint az ilyen intézetek és a magánvállalatok közös kutatásai alapján szabadalmaztatott találmányok növekvő számát.
Az új rendelkezés egyúttal azt is lehetővé teszi, hogy egy bitorlási perben a bitorló által okozott kár fejében a bíróságok az eddiginél nagyobb összegeket állapítsanak meg, mert azok mostanáig sokkal kisebbek voltak, mint hasonló esetekben az Európai Unió országaiban és az Amerikai Egyesült Államokban.
F) A Japán Szabadalmi Hivatal félig teljesítette azt a célkitűzését, hogy az Ázsiai Csendes-Óceáni Gazdasági Együttműködési (APEC) Fórum 14 tagországában 1000 szellemi tulajdonjogi szakembert képez ki. A Hivatal közlése szerint a Tengerentúli Műszaki Ösztöndíj Társaság tokiói központjában eddig összesen 505 ilyen, a 14 országból meghívott szakembert (Thaiföldről 99-et, Kínából 80-at, Indonéziából 57-et, a Fülöp-szigetekről 50-et és Malajziából 45-öt) képeztek ki, akik többnyire kormánytisztviselők, szabadalmi ügyvivők és kereskedelmi vezetők voltak.
A Japán Szabadalmi Hivatal úgy tervezi, hogy a képzési programot 1999 végéig befejezi, mert az APEC országokban a Világkereskedelmi Szervezet által felügyelt TRIPS Egyezmény 2000 januárjában fog hatályba lépni.
A szanai Kereskedelmi Minisztérium bejelentette, hogy engedélyezték szabadalmi bejelentések benyújtását Jemenben, de a bejelentéseket egyelőre nem vizsgálják. A szabadalmi bejelentés kellékei a következők:
a bejelentő által közjegyző előtt aláírt meghatalmazás, konzuli felülhitelesítéssel,
ha a feltaláló(k) átruháztá(k) a bejelentés jogát, átruházási irat a feltaláló(k) közjegyző előtti aláírásával, konzuli felülhitelesítéssel,
leírás és az igénypontok egy példányban, arab fordítással együtt,
rajz egy példányban (ha van),
a találmány kivonata legfeljebb 100 szóban, arab fordítással együtt.
A Pink Panther Beauty Corporation (a továbbiakban: PP) v. United Artists Corporation (a továbbiakban: UA) ügyben a Szövetségi Fellebbezési Bíróság olyan döntést hozott, hogy a felperes PINK PANTHER védjegyének haj- és szépségápoló szerekre vonatkozó lajstromozása nem ütközik UA mozgófilmekre lajstromozott THE PINK PANTHER védjegyével. Döntésében a Bíróság külön kitért arra, hogy egy közismert védjegy bitorlás nélkül lajstromozható eltérő árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban. A bíróság elismerte, hogy a felperes védjegye nyilvánvalóan közismert és disztinktív, de azon a nézeten volt, hogy egy védjegy hírnevét csak akkor kell tekintetbe venni, ha kapcsolat van a felperes és az alperes árui és szolgáltatásai között. Ennek megfelelően ilyen kapcsolat hiányában egy közismert védjegyet eltérő terméken bitorlás nélkül lehet használni.
Itt hivatkozunk a jelen tájékoztató Ausztriára vonatkozó részében ismertetett ellentétes osztrák bírói döntésre.
1998. márciusi tájékoztatónkban beszámoltunk arról, hogy 1996-ban hogyan alakult a Kínai Szabadalmi Hivatalnál a bejelentések száma. Most kapott adatok szerint 1997-ben 148 755 védjegybejelentést nyújtottak be, amelyek közül 118 577, vagyis 79,5% származott hazai bejelentőktől. A külföldiek közül legtöbb védjegybejelentést: 7614-et az Amerikai Egyesült Államokból, 3504-et Japánból és 1673-at Németországból nyújtottak be. 1997-ben 120 983 védjegybejelentést lajstromoztak, 871 védjegyet töröltek, és 6020 licenciaszerződést jegyeztek be.
Az eddigi adatok alapján valószínűnek látszik, hogy a Közösségi Védjegy Hivatalnál (OHIM) benyújtott közösségi védjegybejelentések száma ez év végéig meg fogja haladni a 100 000-et. Az elintézetlen védjegybejelentések nagy száma miatt a Hivatal vezetése további vizsgálókat vett és folyamatosan vesz fel annak érdekében, hogy 1998 végéig az egyszerű, vagyis semmilyen bonyodalmat nem okozó védjegybejelentések publikálása 10 hónapon belül megtörténhessék.
A Legfelsőbb Bíróság Tanácsa elutasította a Sojuzplodimport nevű orosz cég kérelmét, hogy érvénytelenítse azt a korábbi döntését, amelyben helybenhagyta egy alsóbb fokú bíróságnak azt a határozatát, hogy a STOLICHNAYA védjegy Lettországban közismertté vált, vagyis jól ismert a fogyasztók számára. Ennek alapján a bíróság elrendelte az orosz cég által lajstromozott STOLICHNAYA RUSSIAN VODKA védjegy törlését. A Legfelsőbb Bíróság döntését azzal támasztotta alá, hogy jól ismert termékek és cégek nevét és leírását ismétlő jelzések nem lajstromozhatók védjegyként.
1998. március 12-én Malajzia kereskedelemügyi minisztere egy Kuala Lumpurban megrendezett nemzetközi konferencián hivatalosan megnyitotta Malajzia Szellemi Tulajdonjogi Képzési Központját. Ez a Központ a szellemi tulajdonjogok hatékony oktatását teszi lehetővé, fejleszteni fogja a hazai szakértelmet, elősegíti a külső ügynökségekkel való együttműködést, és kutatásokat fog végezni a szellemi tulajdonjogok területén.
Mozambik kormánya 1998. április 9-én letétbe helyezte a Párizsi Uniós Egyezményhez való csatlakozás okmányát, így ez az Egyezmény Mozambikra nézve 1998. július 9-én lépett hatályba.
A BASF AG cég egy európai szabadalma megadásának az Európai Szabadalmi Hivatal közlönyében való meghirdetésétől számított 3 hónapon belül nem nyújtotta be a Német Szabadalmi Hivatalnál az angol nyelvű európai szabadalom német fordítását. Amikor arról értesítették, hogy e mulasztása miatt az európai szabadalom Németországban nem érvényesíthető, a cég azzal érvelt, hogy a fordítás benyújtásának követelménye ellenkezik a Római Szerződés 30. és 36. szakaszában lefektetett, az áruk szabad mozgását biztosító elvekkel. A Német Szabadalmi Bíróság az ügyet a kérdés eldöntése céljából az Európai Törvényszékhez utalta.
1998. május 8-án a londoni Felső Bíróság (High Court) az utolsó meghallgatást tartotta a sörrel kapcsolatos BUDWEISER védjegyre vonatkozó nagy-britanniai jogokról. A Budejovicky Budvar N.P. (BB) és annak elődei 1895 óta főznek sört a csehországi Budweisben. Az amerikai egyesült államokbeli Anheuser-Busch Inc. (AB) 1876 óta hoz forgalomba sört "Budweiser" néven. AB és BB közel 90 éve pereskednek a "Budweiser" név jogáért.
Nagy-Britanniában az 1980-as években hozott bírósági döntések szerint mindkét cégnek joga van Nagy-Britanniában a "Budweiser" név használatára és a "BUD" védjegy lajstromoztatására. A két cég között folyó peres eljárásban a Felső Bíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy mindkét cég jogosult-e védjegyként lajstromoztatni a BUDWEISER nevet, vagy pedig a lajstromozás az 1938. évi védjegytörvény 11. szakaszának rendelkezésébe ütközik. Ez a szakasz ugyanis megállapítja, hogy törvénytelen lajstromozni védjegyként vagy egy védjegy részeként bármit, aminek a használata oltalomra alkalmatlan annak következtében, hogy megtévesztő vagy zavart okozó lehet.
BB Nagy-Britanniában először 1973-ban kezdte árusítani "Budweiser Budvar" sörét. AB 1962 óta exportálja "Budweiser" sörét Nagy-Britanniába az ott szolgálatot teljesítő diplomaták és egyéb amerikai személyek számára, de a kereskedelmi forgalmazást csak 1974 táján kezdte el.
1979-ben, amikor BB eladásai lényegesen meghaladták AB eladásait, utóbbi eredménytelenül indított eljárást BB ellen passing off (versenyjogi fogalom, röviden szolgai utánzásnak mondhatjuk) miatt. AB fellebbezett, de 1984-ben a Fellebbezési Bíróság (Court of Appeal) úgy döntött, hogy AB nem szerzett Nagy-Britanniában elegendő goodwill-t ahhoz, hogy a perben joggal hivatkozhassék passing off-ra. A Bíróság azt is megállapította, hogy mindkét cég hírnevet szerzett a "Budweiser" névvel, és így mindkettő jogosult azt használni.
A két sörgyártó cég másodszor 1988-ban került angol bíróság elé, amikor AB ismét eredménytelenül fellebbezett az ellen, hogy BB számára angol védjegyként lajstromozzák a "BUD" rövidítést. A Bíróság - követve a korábbi bírósági döntést - megállapította, hogy mind AB, mind BB tulajdonosa a "Budweiser" névnek, és így mindkettő jogosult a BUD védjegy lajstromoztatására.
A május 8-án tartott meghallgatáson a Felső Bíróság a Védjegyhivatal 1997. július 30-i azon határozata ügyében döntött, amely engedélyezte, a "BUDWEISER" név védjegykénti lajstromozását mind AB, mind BB részére, továbbá AB számára a BUDWEISER PREMIUM BEER és a BUDWEISER KING OF BEERS védjegyeket is. A lajstromozási kérelmeket az 1994. évi védjegytörvény hatálybalépése előtt nyújtották be, és így azokat még az 1938. évi védjegytörvény alapján kellett elbírálni. A Védjegyhivatal határozata után mindkét cég fellebbezett a másik cég javára történő lajstromozás ellen.
Végül a Bíróság elutasította mindkét fél fellebbezését.
Végeredményben az várható, hogy mind AB, mind BB számára lajstromozzák a BUDWEISER védjegyet a 32., sörre vonatkozó áruosztályban. A lajstromozás után már az 1994. évi védjegytörvény alapján fogják elbírálni bármelyik fél BUDWEISER védjeggyel kapcsolatos kérelmét, és így egyik félnek sem lesz joga arra, hogy sörrel kapcsolatban bitorlási pert indítson a másik cég ellen.
Ezek után még nyitott marad az a kérdés, hogy mi történnék akkor, ha a két cég valamelyike kiterjesztené a BUDWEISER védjegy használatát egyéb szeszes italokra: a másik fél eredményesen perelhetné-e be saját védjegyének bitorlásáért?
Olaszországban a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó átruházási és egyéb iratokat a Szabadalmi és Védjegy Hivatalnál való benyújtás előtt lajstromoztatni kell az adóhatóságnál, ahol a lerovandó illetéket 1997-ig közvetlenül be lehetett fizetni. 1997. július 27-én azonban a Parlament olyan új törvényt hagyott jóvá, amely kimondja, hogy az adóhatóságok nem jogosultak befizetések elfogadására. Ennek megfelelően az új törvény 1998. január 1-jei hatálybalépése óta az illetékeket csak bankokban, postahivatalokban vagy erre kijelölt egyéb szolgáltató helyeken lehet befizetni. Ez a tény a lajstromozási formaságok további bonyolításával együtt azt eredményezte, hogy az átruházások pénzügyi lajstromoztatása jelentős késedelmet okoz. Jelenleg legalább 60 nap szükséges ahhoz, hogy bármilyen iratot lajstromoztatni lehessen az adóhivatalnál, és ez a helyzet előreláthatólag a jövőben sem fog javulni.
A) Oroszország 1998. február 11-én letétbe helyezte a Védjegyjogi Szerződést, amely Oroszországra nézve 1998. május 11-én lépett hatályba. B) 1998. április 24-én megkezdte működését a régóta várt Legfelsőbb Szabadalmi Kamara. E hatóság hatáskörébe tartoznak a Szabadalmi Hivatal Fellebbezési Tanácsának határozatai ellen benyújtott fellebbezések; a kényszerengedély-kérelmek; a kollektív védjegyek lajstromozásának törlésére irányuló keresetek; a használat folytán ismertté vált védjegyek lajstromozásának törlésére irányuló keresetek; valamint az Uniós Egyezmény 6bis cikke alapján közismertnek minősülő védjegyek közismert jellegének elismerésére vonatkozó kérelmek.
A Szabadalmi Tanács döntései ellen 6 hónapon belül lehet fellebbezést benyújtani a Legfelsőbb Szabadalmi Kamarához. Ennek elnöke a Szabadalmi Hivatal vezérigazgatója lesz.
A Parlament jóváhagyta az új védjegytörvény tervezetét. Az új törvény összhangban van az Európai Unió előírásaival. A jelenlegi törvénytől eltérően magánszemélyek is jogosultak lesznek védjegyoltalmat szerezni. A közismert védjegyek eltérő áruosztályokra és szolgáltatásokra is védelemben fognak részesülni.
23. Szabadalmi Együttműködési Szerződés
A Nemzetközi Szabadalmi Együttműködési Unió (PCT Unió) 1997. szeptember 16-tól október 1-jéig tartott közgyűlésén elfogadták az Egyezmény szabályainak módosítására vonatkozó javaslatokat, amelyek a nemzetközi bejelentések benyújtását és kezelését egyszerűbbé, biztonságosabbá és rugalmasabbá teszik, és egyúttal figyelembe veszik a gyors műszaki fejlődést. A legfontosabb változásokat az alábbiakban foglaljuk össze:
a Nemzetközi Iroda a PCT Gazette-et kiadja mind papíron, mind elektronikus formában (a PCT Gazette-et első ízben 1998. április 2-án adták ki elektronikus formában is);
bővítették a nemzetközi bejelentések benyújtásakor használható nyelvek körét;
liberalizálták az elsőbbség igénylését, az elsőbbség igénylésekor elkövetett hibák helyesbítését és az elsőbbségi iratok benyújtását;
új szabványos formát léptettek hatályba a nukleotid- és/vagy aminosav-szekvenciák listájának elkészítéséhez;
lehetővé tették, hogy a bejelentő helyrehozhassa hibáját, ha a nemzetközi elővizsgálati kérelmet nem a megfelelő hatósághoz nyújtotta be;
a nemzetközi közrebocsátás után a Nemzetközi Iroda és a Nemzetközi Elővizsgáló Hatóságok irattárában a bejelentések iratai harmadik felek számára könnyebben hozzáférhetők lesznek;
a mikroorganizmusok letétbehelyezésére vonatkozó hivatkozásokban a "mikroorganizmus" szót "biológiai anyag" kifejezéssel helyettesítették annak érdekében, hogy lépést tartsanak a biotechnológia területén bekövetkező gyors fejlődéssel;
módosították bizonyos illetékek befizetésének határidőit, és lehetővé tették a nemzetközi elővizsgálati illeték halasztott befizetését;
lehetővé fogják tenni, hogy a bejelentők elektronikus úton nyújthassák be bejelentéseiket azoknál az átvevő hivataloknál, amelyek erre műszakilag kellően fel vannak készülve. A módosítások 1998. július 1-jén léptek hatályba.
A magyar bejelentők számára különös jelentőséggel bír az Egyezmény 12. szabályának újonnan beiktatott 12. 3 alpontja, amelynek (a) bekezdése a következőképpen hangzik:
"Ahol a nemzetközi bejelentés nyelvét nem fogadja el a nemzetközi kutatást végző Nemzetközi Kutatási Hatóság (NKH), a bejelentőnek az átvevő hivatalnál való benyújtás napjától számított egy hónapon belül ugyanezen hivatalnál be kell nyújtania a nemzetközi bejelentés fordítását az NKH által elfogadott nyelven."
Ez a szabály nem vonatkozik a bejelentési kérelemre és a szekvencialistára.
E szabály alapján a nemzetközi bejelentések a Magyar Szabadalmi Hivatalnál magyar nyelven is benyújthatók, de egy hónapon belül be kell nyújtani a fordítást az NKH által elfogadott nyelven is.
A szabályok megváltozása folytán változott a nemzetközi bejelentési kérelem és a nemzetközi elővizsgálati kérelem, valamint az illetékszámítási lap szövegezése is. A módosított űrlapok kidolgozásakor figyelembe vették a f. év július 1-jétől hatályos új, ill. módosított rendelkezéseket.
A bejelentési kérelem űrlapon változtak a bejelentés benyújtásakor használható nyelvek (VIII. kocka), az elsőbbség igénylésére és az elsőbbségi irat benyújtására vonatkozó szöveg (VI. kocka), valamint a biológiai anyag letétbe helyezésére vonatkozó hivatkozás szövege (VIII. kocka). Egyszerűsítették az V., VII. és VIII. kockákhoz tartozó szövegezést, továbbá a kiegészítő kocka szövegét. Az V. kockában már feltüntették Ciprust (CY), valamint Horvátországot (HR) is.
A nemzetközi elővizsgálati kérelem űrlapját is módosították az alkalmazható nyelvek, valamint a vizsgálat alapját képező iratok vonatkozásában.
24. Szellemi Tulajdon Világszervezete
1998. június 4-én bejelentették: a WIPO költségvetési bizottsága jóváhagyta azt a javaslatot, hogy azonnal vásároljanak a közelben olyan telket, amelyen további épületet tudnak emelni az utóbbi években tapasztalt helyszűke enyhítésére.
A) Egy olyan törvénytervezetet terjesztettek a Parlament elé, amely többek között tisztázni kívánja az 1953. évi szabadalmi törvényben használt "uniós ország" (convention country) kifejezést; ennek a jelenlegi meghatározása ugyanis az "ország" szó használata folytán korlátozott. Az új meghatározásban az "entity" szó szerepel a "country" szó helyett. Így lehetővé válna, hogy Új-Zéland kétoldalú egyezményeket kössön olyan országokkal, mint például Tajvan. A változás azt is lehetővé teszi, hogy Új-Zéland elismerjen olyan regionális szabadalmi bejelentéseket, amelyek "uniós ország"-ból származnak.
B) Szakmai körök meglepetésére az új-zélandi kormány törvényi úton lehetővé tette a párhuzamos importot, mert az 1998. májusi költségvetési törvény sürgősséggel történő elfogadtatásával - nem adva lehetőséget a törvény változtatására - eltörölte a szerzői jogi törvénynek azokat az előírásait, amelyek meggátolták szerzői jogi oltalom alá eső javak importját. A törvényváltozás már hatályba is lépett.
Párhuzamos import akkor történik, ha eredeti árucikkeket más importál Új-Zélandba, mint a gyártó által erre feljogosított személy (importőr vagy elosztó). A törvény megváltoztatása előtt a szerzői jogi törvény hatásos eszközt biztosított a párhuzamos import meggátlására, amire a törvénymódosítás után már nincs lehetőség.
Az új-zélandi kormány azon az állásponton van, hogy a párhuzamos import lehetővé tétele a fogyasztók számára előnyös lesz, mert növelni fogja a versenyt, aminek az áruk nemzetközileg versenyképes ára lesz az eredménye.
Az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Unió (UPOV) Egyezményének az 1991. évi genfi diplomáciai konferencián elfogadott szövege 1998. április 24-én lépett hatályba, mert a ratifikáló országok száma Bulgária és Oroszország csatlakozásával hatra emelkedett (az 1991. évi szöveg a hatálybalépéshez öt ország általi ratifikálást ír elő). Az Egyezmény felülvizsgálatát a géntechnológia és a szövettenyésztés terén tapasztalható rendkívül gyors fejlődés tette szükségessé. A felülvizsgált Egyezmény alapján a nemesítők számára oltalmat adnak a magok és egyéb szaporítóanyagok előállítására, de a szerződő államokra bízzák, hogy alkalmazzák-e az ún. "gazdálkodói előjogot ("farmer's privilege"). (Az utóbbi szerint a nemesítők számára engedélyezett jogok nem vonatkoznak a más gazdálkodók által termesztett nemesített magok használatára.)
A felülvizsgált Egyezmény további új vonása, hogy ha egy szakember oltalmazott fajtán dolgoz ki valamilyen genetikai módosítást, például a fajtát rovarokkal vagy gyomirtókkal szemben ellenállóvá teszi, az oltalmazott fajta jogosultjának engedélye nélkül nem használhatja a módosított fajtát