A WIPO közvetítő tevékenysége

A WIPO Választott Bíráskodási és Közvetítő Központja által kiadott "Útmutató" (Genf, 1996) alapján

---

• Mi a közvetítés lényege?

• Miben különbözik a közvetítés a választott bíráskodástól?

• A közvetítés színhelye

• Milyen típusú ügyek megoldására alkalmas a közvetítés?

• A vita mely szakaszában lehet alkalmazni a közvetítést?

• Milyen nyelven folyik a közvetítés?

• Milyen típusú ügyeket lehet elindítani a Központnál?

• Melyek az előnyei a Központ előtti eljárásnak?

• Az eljárás kezdete

• A közvetítő kiválasztása

• Kapcsolatfelvétel a felek és a közvetítő között

• Az első találkozó

• A folytatólagos tárgyalás

• A Központ szerepe

• Az eljárás költségei

• A WIPO közvetítő tevékenységének előnyei

---

A WIPO titkárságának, vagyis a "Nemzetközi Irodájának" részét képezi a "WIPO Választott Bíráskodási és Közvetítő Központja" (röviden: "Központ"). Ez a Központ szellemi tulajdonnal kapcsolatos nemzetközi kereskedelmi viták megoldásában működik közre. Ezekben az ügyekben a WIPO Választott Bíráskodásról vagy a Gyorsított Választott Bíráskodásról, vagy a közvetítésről szóló szabályai alapján járnak el.
     A közvetítés - amely a világ sok részén mint "békítés" ismeretes - nagy történelmi múlttal rendelkezik a diplomácia területén. Az utóbbi években megnőtt a közvetítő tevékenység fontossága a kereskedelmi életben. Jelentőségének megnövekedése egyrészt annak tulajdonítható, hogy a más típusú eljárások sokkal költségesebbek és sokkal hosszadalmasabbak, másrészt az ügyfelek az egész közvetítői eljárás felett teljes ellenőrzési joggal bírnak. A közvetítés nagyarányú sikerét bizonyítja az is, hogy a döntést mindkét fél elfogadja és önként végrehajtja.

Mi a közvetítés lényege?

A közvetít&eaute;s nem kötelező eljárás és az eljárás rendje kevésbé kötött, mint másfajta eljárásoké. Ha a felek kötelezik is magukat arra, hogy vitájukat alávetik egy közvetítő eljárásnak, még akkor sem kell azt az első tárgyalás után folytatniuk. Mivel a döntés nem kötelezi a feleket, ezért abba bele szokták foglalni, hogy a felek önként elfogadják azt.
     A közvetítő - eltérően a bírótól vagy választott bírótól - nem döntéshozó személy, az a szerepe, hogy segítse a feleket a megállapodásuk létrehozásában.
     A közvetítő kétféle módon támogathatja a feleket. Az egyik szerint - amelynek "egyszerűsítő közvetítés" az elnevezése - a közvetítő arra törekszik, hogy megkönnyítse a felek közötti kommunikációt. Így a felek egymás nézeteit és érdekeit jobban megérthetik. A másik modell a "kiértékelő közvetítés", amely során a közvetítő a felek közt fennálló vitás ügyet kiértékeli. A felek szabadon állapítják meg, hogy elfogadják-e ezt vitájuk megoldásaként. A felek határozzák meg, hogy a fenti két modell közül melyiket alkalmazzák. A WIPO Központja ebben a választásban is segít.
     A közvetítés bizalmasságon és titkosságon alapuló eljárás, tehát az őszinteségnek és a nyitottságnak nagy szerepe van ebben az eljárásban. A végső döntés nem tartalmaz olyan következtetést, amely meghaladná az eljárás terjedelmét. A felek nem használhatják fel a döntést más, későbbi peres vagy választott bírói eljárásban sem.
     Ha a felek megegyeznek abban, hogy közvetítő tevékenységet alkalmaznak vitájuk rendezése során, akkor a WIPO erről szóló szabályzatának alkalmazását köthetik ki.

Miben különbözik a közvetítés a választott bíráskodástól?

A fő különbség abban áll, hogy a közvetítői eljárás alatt a felek végig megőrzik a vitás ügyben való felelősségüket és az eljárás feletti kontrolljukat, továbbá nem adják át a döntés jogát a közvetítőnek. Konkrétan ez két dolgot jelent.
     1. A választott bíráskodás eredményét objektív mérték - az alkalmazott jog - határozza meg. Közvetítés esetén az eredményt a felek kívánságai határozzák meg. Tehát itt a felek a döntéshozatalban aktívabban részt vehetnek és így üzleti érdekeiket is jobban figyelembe tudják venni. Ezért szokták azt mondani, hogy a közvetítés érdekeken, a választott bíráskodás jogon alapuló eljárás. A közvetítés során a döntés sokkal inkább a felek jövőbeli üzleti érdekeit szolgálja.
     2. A választott bíráskodás igénybevétele esetén a félnek meg kell győznie az igazáról a bíróságot; beadványait is a bírósághoz címezi és nem a másik félhez. A közvetítés során a félnek az a feladata, hogy tárgyaljon a másik féllel és meggyőzze őt. A felek itt egymáshoz intézik mondandójukat, a közvetítő csak "kommunikációs csatornaként" működik közre.
     A fentiekből is látható, hogy a közvetítés sokkal kötetlenebb eljárás, mint a választott bíráskodás.

A közvetítés színhelye

A felek szabadon állapítják meg a közvetítés helyét. Nem kötelező a WIPO Központját - amely Genfben található - kikötniük megállapodásukban. Ha a felek úgy döntenek, hogy Genfben folyjon le a közvetítés, akkor a WIPO Központja ingyenesen a felek rendelkezésére bocsát egy tárgyalótermet és külön-külön helyiségeket a felkészülésre és pihenésre. Ha a felek máshol kötik ki a közvetítés helyét, akkor a WIPO Központja segít a megfelelő hely kiválasztásában és előkészítésében.

Milyen típusú ügyek megoldására alkalmas a közvetítés?

Nem minden ügy megoldására alkalmas a közvetítés. Ahol a felek vitája szándékosságot, rosszhiszeműséget, hamisítást és kalózkodást is magában foglal, ott az együttműködést feltételező közvetítés nem a legmegfelelőbb eljárás. A közvetítés akkor megfelelő eljárás, ha a felek:

• minimalizálni akarják az eljárási költségeket,

• az egész eljárás feletti ellenőrzést maguknak akarják fenntartani,

• gyorsan akarnak eredményt elérni,

• meg akarják tartani a titkosságot és

• fenn akarják tartani, ill. tovább kívánják fejleszteni a köztük lévő üzleti kapcsolatot.

     Végül igen alkalmas a közvetítés szerződéses kapcsolatokból (pl. licencia, terjesztés, közös kutatás és fejlesztés) származó viták esetében.

A vita mely szakaszában lehet alkalmazni a közvetítést?

A közvetítés a vita bármely szakaszában alkalmas eljárás annak megoldására. Ha peres vagy választott bírósági eljárás van folyamatban, akkor annak felfüggesztése mellett a felek közvetítéshez folyamodhatnak, hogy megvizsgálják az egyezségkötés lehetőségét.
     A felek általában akkor is a közvetítést alkalmazzák, ha az alkalmas egy vita megelőzésére.

Milyen nyelven folyik a közvetítés?

A közvetítői eljárás nyelvét a felek határozzák meg. A több nyelv használata természetesen növeli az eljárás költségét (pl. tolmácsdíj, fordítási költségek).

Milyen típusú ügyeket lehet elindítani a Központnál?

A Központ speciális szolgáltatásokat kínál a szellemi tulajdonjogokkal és kereskedelmi kapcsolatokkal összefüggő ügyekben. Ilyenek például azok a kereskedelmi ügyletek és üzleti kapcsolatok, amelyeknek részét képezik a szabadalom, know-how, védjegy franchise, számítógépi program, multimédia, felhasználói, K+F, vegyes vállalkozási, technológia-érzékeny foglalkoztatási, kiadói, zenei, film-szerződések. A WIPO szabályzata nem korlátozza az ügyek típusa szerinti illetékességet, vagyis mindenfajta vitás ügy esetén alkalmazni lehet közvetítést. Csak a felek akaratán múlik, hogy milyen ügyek kerülnek "közvetítő" elé.

Melyek az előnyei a Központ előtti eljárásnak?

• Alacsony a regisztrációs díj,

• független, a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos, speciális szaktudással bíró nemzetközi szervezet részvétele,

• a közvetítők nemzetközi listája, amely tájékoztat azoknak a szellemi tulajdonra vonatkozó technikai, üzleti és jogi szaktudásáról is,

• rugalmas szabályokon alapuló és a titoktartást védő eljárás,

• a genfi központban lefolytatandó eljárásokhoz tárgyalótermet díjtalanul rendelkezésre bocsátanak.

Az eljárás kezdete

A felek először megállapodnak arról, hogy közvetítői eljárást alkalmaznak fennálló vitájuk megoldására. Ez a megállapodás lehet egy üzleti kapcsolatot tartalmazó szerződésben is, ahol a felek előre kikötik, hogy jövőbeli, esetleges vitájukat közvetítés által próbálják majd megoldani, vagy egy már fennálló vita miatt foglalják szerződésbe a felek, hogy közvetítést alkalmaznak.
     Ha a felek már megállapodtak a közvetítésben és vitájuk keletkezett, akkor az egyik fél kérelmet nyújt be a WIPO Központnál. A kérelem tartalmazza a felek nevét, esetleg képviselőik nevét, a kapcsolattartásuk módját, a közvetítésről szóló megállapodás másolatát és a vitás ügy rövid ismertetését. Nem kell megjelölni a kérelem jogalapját és nem kell jogszabályokra hivatkozni.

A közvetítő kiválasztása

A Központ a kérelem átvétele után felveszi a kapcsolatot a felekkel a megfelelő közvetítő személyének kiválasztása érdekében - ha a felek még nem jelölték ki a közvetítőt. A közvetítőnek mindkét fél bizalmát élveznie kell.
     A Központ rendszerint néhány közvetítőt javasol a fe-leknek, és ha igénylik, további közvetítőket is javasol mindaddig, amíg a megfelelő személyt ki nem választják. Ezzel párhuzamosan a Központ a közvetítés helyéről és az eljárás költségéről kezd megbeszéléseket a felekkel.
     Talán a legfontosabb lépés az egész eljárásban a megfelelő közvetítő kiválasztása. A feleknek az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

• mi legyen a szerepe a közvetítőnek: adjon-e kiértékelést az eljárás végén a vitás ügyről vagy csak könnyítse meg a felek tárgyalásait,

• legyen olyan közvetítő, aki az adott ügyben szaktudása alapján jártas vagy a közvetítői eljárásban rendelkezik nagy gyakorlattal,

• egy vagy több közvetítőt akarnak-e igénybe venni (pl. egy komplex ügyben ajánlott egy speciális szaktudású és egy, az eljárás lebonyolításában jártas közvetítőt is alkalmazni; eltérő kulturális hátterű és anyanyelvű felek ügyében is általában két közvetítő működik együtt)

• milyen legyen a közvetítő(k) nemzetisége,

• független személy legyen, aki a felekkel és az üggyel semmiféle kapcsolatban nem áll,

• az adott ügyben speciális szaktudású és nagy gyakorlattal rendelkező közvetítő legyen.

Kapcsolatfelvétel a felek és a közvetítő között

Miután kiválasztották a közvetítőt, felveszik a kapcsolatot vele, és együtt kialakítják a tárgyalások menetét. A közvetítő a számára szükséges írásos dokumentációt elkéri a felektől, hogy a személyes találkozót elkőkészíthesse.

Az első találkozó

Az első találkozó Az első személyes találkozás alkalmával a felek és a közvetítő közösen megállapítják a közvetítés alapvető szabályait. Ezek különösen a következők:

• a közvetítő vagy a felekkel együttesen vagy külön-külön tárgyal az eljárás során és

• biztosítja, hogy a felek a titoktartási szabályokat az eljárás alatt végig megtartsák.

     A közvetítő - szükség esetén - még további dokumentumokat kérhet a felektől.

A folytatólagos tárgyalás

Az ügy bonyolultságától, gazdasági jelentőségétől és a felek között fennálló távolságtól függően egy vagy több napos tárgyalásokat tartanak. Az első tárgyaláson az alábbiakat tekintik át:

• az öszes szükséges információ összegyűjtése és a kérdések összeállítása,

• a felek érdekeinek meghatározása,

• ezen érdekeknek megfelelő lehetséges megoldások felvázolása,

• a lehetséges megoldások értékelése a felek saját és együttes érdekei alapján és

• a megoldás, amelyet megállapodásban rögzítenek.

     Természetesen nem minden közvetítői eljárás fejeződik be megállapodással.

A Központ szerepe

A Központ mint adminisztratív szervezet az alábbi funkciókat látja el:

• segítséget nyújt a feleknek megfelelő közvetítő kiválasztásában,

• megállapítja a közvetítő díjazását a felekkel és a közvetítővel együtt,

• mindegyik féltől előleget vesz át az eljárás költségeinek fedezésére,

• Genfben tárgyalótermet és egyéb helyiségeket bocsát rendelkezésre, és egyéb szolgáltatásokat nyújt a felek kérelmére (pl. tolmácsolás, titkári teendők ellátása).

Az eljárás költségei

A közvetítésért fizetendő díjaknak két fajtája van:
     a regisztrációs díj, amely a vitás ügy értékének 0,10%-a, maximum 10 000 USA dollár, és a közvetítőnek járó díjazás. Ez általában óradíj vagy napidíj alapján számítandó ki, amelyben a felek és a közvetítő az eljárás kezdetén állapodnak meg, figyelembe véve az ügy bonyolultságát, gazdasági jelentőségét és a közvetítő szaktudását.
     A WIPO szabályzata alapján készült díjtáblázat szerint a napi- és óradíjak összege a következő (USA dollárban):

	min.	max.
óradíj	300	600
napidíj	1500	3500

     A WIPO Szabályzatának 24. cikkelye szerint a felek között egyenlő arányban oszlanak meg az eljárás költségei. De a felek ettől eltérhetnek és szabadon megállapodhatnak másként is a költségek megoszlásában.

A WIPO közvetítő tevékenységének előnyei

A közvetítés az esetek többségében sikerrel jár, amely főleg annak köszönhető, hogy az eljárás kevésbé kötött. A közvetítés eredményeképpen a felek általában megtalálják a mindkettőjüknek megfelelő megoldást a vitás ügyük békés lezárásához. Ha viszont ez nem sikerül, akkor is már egy fokkal közelebb kerülnek a végső megoldásokhoz és biztosan kevesebb eldöntendő vitás kérdés marad fenn.
     A felek mindvégig fenntartják az ügy feletti kontrolljukat az eljárás során, azaz bármikor megszüntethetik az eljárást, ha azt érzik, hogy nincs semmiféle pozitív lehetőségük az ügy megoldására, túl költségesnek tartják az eljárást, vagy a másik felet nem tartják jóhiszeműnek.

Dr. Sili Dóra