|
Szemle > 1998. 10.
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle
Elektronikus publikáció
103. ÉVFOLYAM 5. SZÁM |
1998. OKTÓBER |
DR. SZIGETI ÉVA(Danubia)
A földrajzi jelzések
oltalma Közép-Kelet-Európa országaiban
Az előadás első része
részletesen áttekintette a hatályos magyar jogi
szabályozást. Bemutatta az 1997. július 1-jén
hatályba lépett, a védjegyek és a földrajzi
árujelzők oltalmáról szóló 1997.
évi XI. törvényt, a szellemi tulajdonjogok
megsértésével szemben a vámigazgatási
eljárásban alkalmazható
intézkedésekről szóló 128/1997.(VII.24.)
Korm. rendeletet, a tisztességtelen piaci magatartásról
és a versenykorlátozás tilalmáról
szóló 1996. évi LVII. törvény ide
vonatkozó rendelkezéseit, valamint ismertette a nemzetközi
és a bilaterális szerződéseket.
Az előadás második része a hazai
jogérvényesítésről szólt. Ezen
belül a PILSENER eredetmegjelöléssel és az EGRI
BIKAVÉR védjeggyel kapcsolatos peres eljárásokat
ismertette az előadó.
A volt szocialista országok közül Jugoszlávia
utódállamai, Bulgária, a Cseh
Köztársaság, Lengyelország és
Észtország ide vonatkozó hatályos jogát
és egy-két jogesetét ismertette az előadás
harmadik részében.
A hazai jogi helyzet bemutatása
1997. július 1-je előtt
Magyarországon nem volt olyan speciális jogszabály, amely
kifejezetten nevesítette volna a földrajzi jelzéseket.
Védelmüket a következő jogszabályok
biztosították.
- A tisztességtelen piaci magatartás és a
versenykorlátozás tilalmáról szóló
1996. évi LVII. törvény 6. §-a alapján tilos az
árut, szolgáltatást a versenytárs
hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes
külsővel, csomagolással, megjelöléssel -
ideértve az eredetmegjelölést is - vagy elnevezéssel
előállítani vagy forgalomba hozni, továbbá
olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt
használni, amelyről a versenytársat, illetőleg
annak áruját szokták felismerni.
- A földrajzi jelzésekkel kapcsolatban kiemelendő a
nemzetközi egyezmények közül az ipari termékek
oltalmáról szóló Párizsi Uniós
Egyezmény, az áruk hamis vagy megtévesztő
származási jelzésének
megakadályozásáról szóló Madridi
Megállapodás és az eredetmegjelölések
nemzetközi lajstromozásáról szóló
Lisszaboni Megállapodás.
- A Lisszaboni Megállapodás - amelynek 18
tagállama van - az eredetmegjelölés bármiféle
jogosulatlan használatát, utánzását tiltja.
Az oltalom időben elvileg korlátlan, illetve mindaddig
fennáll, amíg a származási országban az
eredetmegjelölés oltalmat élvez. Ezen idő alatt nem
válhat fajtanévvé.
- Magyarország kétoldalú
megállapodást kötött Svájccal,
Portugáliával és Spanyolországgal a földrajzi
jelzések oltalma tárgyában. Továbbá,
hazánk az Európai Közösséggel a
bormegnevezések kölcsönös védelméről
és ellenőrzéséről 1993-ban kötött
megállapodást.
A védjegyek és a földrajzi árujelzők
oltalmáról szóló 1997. évi XI.
törvény külön része szól a ,,földrajzi
árujelzők oltalmáról".
A földrajzi árujelzők fogalmán belül
különbséget tehetünk a földrajzi jelzés
és az eredetmegjelölés között.
A földrajzi jelzés valamely táj, helység,
kivételes esetben ország neve, amelyet e helyről
származó - a meghatározott földrajzi területen
termelt, feldolgozott, illetve előállított - olyan
termék megjelölésére használnak, amelynek
különleges minősége, hírneve vagy egyéb
jellemzője lényegileg ennek a földrajzi
származásnak tulajdonítható.
Az eredetmegjelölés valamely táj, helység,
kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről
származó - a meghatározott földrajzi területen
termelt, feldolgozott, illetve előállított - olyan
termék megjelölésére használnak, amelynek
különleges minősége, hírneve vagy egyéb
jellemzője kizárólag vagy lényegében az
adott földrajzi környezet, az arra jellemző természeti
és emberi tényezők következménye.
A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek
földrajzi árujelzői akkor részesülhetnek
oltalomban, ha azok a termékek, amelyeken a földrajzi
árujelzőt használják, megfelelnek a -
külön jogszabály által szabályozott -
termékleírásban foglalt feltételeknek is. A
földrajzi árujelzőre oltalmat szerezhet bármely
természetes vagy jogi személy, valamint jogi
személyiség nélküli gazdasági
társaság, amely az árujelzőben feltüntetett
földrajzi területen olyan terméket termel, dolgoz fel vagy
állít elő, amelynek megjelölésére a
földrajzi árujelzőt használják. A
földrajzi árujelzők oltalma a bejelentés
napjára visszaható hatállyal a lajstromozáskor
keletkezik. Az oltalom korlátlan ideig tart. Az oltalom alapján a
jogosultaknak kizárólagos joguk van a földrajzi
árujelző használatára.
A fent említett rendelkezések megfelelnek a TRIPS földrajzi
megjelölések oltalmáról szóló
rendelkezéseivel.
A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek
eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek
oltalmáról szóló 2081/92/EGK rendelet
különbséget tesz a két megjelölésfajta
között.
A szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a
vámigazgatási eljárásban alkalmazható
intézkedésekről szóló 128/1997.(VII. 24.)
Kormányrendelet szabályai szerint kell intézkedni azzal a
vámáruval, áruval szemben, amelyre vonatkozóan
védjegybitorlást vagy a földrajzi árujelző
oltalmának bitorlását követték el.
Az eredetmegjelölésekkel kapcsolatos jogérvényesítés
1. A PILSENER eredetmegjelöléssel kapcsolatos
jogeset
A felperes jogosultja volt a PILSNER BIER és a HOLSTEN PILSENER
védjegynek és a PILSENER eredetmegjelölésnek (amely a
Pilsen városban előállított söröket
jelölte). Az alperes a HOLSTEN PILSENER jelölést
használta az általa előállított
sörökre. A felperes azt kérte a
bíróságtól, hogy állapítsa meg az
alperes részéről történt
jogsértést. A bíróság részben
elutasította a kérelmet, mert szerinte nem volt
összetéveszthetőségig hasonló az alperes
jelölése a felperes védjegyével. Viszont a
bíróság megállapította az
eredetmegjelölés megsértését.
A PILSENER eredetmegjelölés lajstromoztatva volt a Lisszaboni
Megállapodás alapján a WIPO Nemzetközi
Irodájánál és a volt Csehszlovákia nemzeti
hivatalánál is.
A Legfelsőbb Bíróság - a fentiek alapján a
Lisszaboni Megállapodásra hivatkozva -
megállapította, hogy a PILSENER eredetmegjelölést
jogtalanul használta az alperes és elutasította azon
védekezését, hogy a PILSENER idővel
fajtanévvé vált. A Lisszaboni Megállapodás
3. cikke szerint oltalmat kell biztosítani bármely
visszaéléssel vagy utánzással szemben, még
akkor is, ha a termék valóságos eredetét is
feltüntetik, vagy ha a jelzést fordításban vagy
,,fajta", ,,típusú", ,,-szerű", ,,utánzat", illetve
hasonló kifejezéshez fűzve alkalmazzák.
2. Az EGRI BIKAVÉR védjeggyel kapcsolatos
jogeset
Ez a másik jogeset az EGRI BIKAVÉR
védjegyoltalmának az Amerikai Egyesült Államokban
való megszerzését ismertette.
Az egri borvidékhez a következő helységek tartoznak:
Andornaktálya, Demjén, Eger, Egerbakta, Egerszalók,
Egerszólát, Felsőtárkány, Kerecsend,
Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Ostoros és Verpelét egy
része.
Az Amerikai Szabadalmi és Védjegy Hivatal ideiglenes
elutasító határozatot adott ki az EGRI BIKAVÉR
védjegy lajstromozási kérelmével szemben a
következő kifogásokkal:
- a bejelentési kérelemnek tartalmaznia kell egy angol
nyelvű fordítást a védjegy minden
szaváról;
- a bejelentési kérelemben meg kell jelölni, hogy az
,,EGRI" szó az adott kereskedelmi területen földrajzi
jelentőséggel bír-e vagy van-e idegen nyelven
jelentése;
- a ,,BIKAVÉR" szóval kapcsolatban ugyanezeket az
észrevételeket tették.
A bejelentési kérelemhez csatolva egy borszakértői
véleményt nyújtottak be a Hivatalhoz. A
szakértői vélemény az alábbiakban
tartalmazta.
,,Az EGRI BIKAVÉR védjeggyel ellátott bor a legismertebb
magyar bor a világon. Az EGRI BIKAVÉR bort a magyarországi
Egernél elterülő Bükk-hegység kb.
550<N>000 hektár területén termelt
szőlőből állítják elő...
Az első vörösbort kadarka szőlőből
állították elő, amit
valószínűleg szerbek hoztak be menekülvén a
törökök elől a XV. században. A monda szerint az
egri pincék csordultig tele voltak vörösborral, amikor Ali
és Ahmed pasa egyesített seregeivel megjelent az egri vár
falánál, hogy elfoglalja a várost.
Nem áll rendelkezésre olyan írott dokumentum, amely a
BIKAVÉR elnevezés eredetére adna magyarázatot. Csak
szájhagyomány útján fennmaradt
történeteket ismerünk.
Az egyik legenda szerint Ahmed pasa az egri vár falain belül egy
magánterületet létesíttetett, ahol a kincseit
és a háremhölgyeit őriztette. Egyszer Ahmed pasa
szemet vetett az egyik egri molnár gyönyörű
lányára, akit háremébe vitetett. A molnár
felesége a hentest arra vette rá, hogy segítsen
megszöktetni a lányát. A hentes kitűnő
vacsorát szolgált fel sok borral, amitől a pasa hamar
mély álomba szenderült. Másnap reggel arra
ébredt, hogy eltűnt a leány. A pasa rögtön
elfogatta a hentest, mert tilalma ellenére bort szolgált fel
neki. A hentes azzal védekezett, hogy ő nem bort, hanem bika
vérét tálalta fel, mert az ízletessebbé
tette a sültet...
A fenti és más hasonló legendák azt
igazolják, hogy az EGRI BIKAVÉR elnevezés a XVI.
század közepén jött létre. A bor hírnevet
szerzett a történelem során és egyre
elterjedtebbé vált. A XVIII. században már az egri
lakosság kétharmada a
szőlőtermesztésből élt meg. Sok bort
exportáltak Lengyelországba, az Osztrák Birodalomba
és a későbbiekben pedig Nyugat-Európába is.
A bort háromféle vörösszőlőből
állítják elő: a kadarkából, a
nagyburgundiból és a medoc noirból. Ezek adják a
bor erejét és karakterét. Általában
oportó és cabernet is kerül a borösszetételbe,
hogy bársonyos legyen. Így lesz a bornak igazi
harmóniája... Az alkoholtartalom 12,5 és 13%..."
A fenti szakvélemény alapján az amerikai Hivatal megadta
az EGRI BIKAVÉR-re a védjegyoltalmat.
Néhány volt szocialista ország földrajzi
jelzésekrevonatkozó rendelkezéseinek ismertetése
A volt szocialista országok
jogalkotásában - a földrajzi megjelölések
terén - közeledés figyelhető meg. Ezek az
országok a Párizsi Uniós Egyezménynek és a
Madridi Megállapodásnak tagállamai, de a Lisszaboni
Megállapodásnak nem mindegyikük lett tagja.
1) Volt Jugoszlávia
Jugoszláva öt
utódállamában eltérően alakult a szellemi
alkotások jogának fejlődése. 1991 után
minden államban külön-külön hoztak létre
Szabadalmi és Védjegy Hivatalt.
Néhány utódállamban új jogszabályok
születtek a korábban hatályban volt jogszabályok
alapján.
A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság
négy új jogszabályt - szabadalmi, védjegy, ipari,
használati minta és eredetmegjelölés
oltalmáról szóló törvényt - fogadott el
1995-ben. A többi ország komplex jogszabályt alkotott, amely
az iparjogvédelem egészét magába foglalta. Ez
alapján 1992-93-ban hatályba léptek az új
törvények Szlovéniában és
Macedóniában. A Találmányok, technikai
fejlesztések és megkülönböztető
jelzések oltalmáról szóló 1981. évi
törvényt apróbb módosításokkal
hatályban tartotta Horvátország és
Bosznia-Hercegovina.
Az eredetmegjelölések oltalmáról 1995-ben az ehhez
kapcsolódó eljárási szabályokról
1996-ban fogadtak el törvényt a Jugoszláv
Szövetségi Köztársaságban.
Az összes iparjogvédelmi jogokat, eltérő
bejegyzési napokkal, újra regisztrálták az
utódállamok újonnan megalakult hivatalai.
Természetesen, korábban a volt Jugoszláviában
benyújtott bejegyzési kérelmek érvényben
maradtak, nem kellett újabb kérelmeket benyújtani.
1991 előtt öt eredetmegjelölés volt bejegyezve a
Jugoszláv Védjegy Hivatalban. Mára már a
Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban 14
eredetmegjelölést regisztráltak és 1996-ban öt
újabb kérelmet nyújtottak be. Ilyen például
a Mineralna voda KNIAZ MILOS, Bukovicka banja, Arandjeloval
ásványvíz és a Homoljski ovciji sir kecskesajt.
A Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban az
eredetmegjelölések oltalmát az egyes
utódállamok törvényei és rendeletei
külön szabályozzák, nevezetesen az 1995. évi
Eredetmegjelölések oltalmáról szóló
törvény és az Eredetmegjelölési
kérelmekkel kapcsolatos eljárási
szabályokról szóló 1996. évi rendelet. A
törvény két kategóriát állított
fel. Az egyik az eredetmegjelölés, amely olyan termékre
vonatkozik, amely különleges minőséggel rendelkezik
és ez annak a földrajzi területnek
tulajdonítható, ahonnét a termék származik.
A másik a származási jelzés, amely olyan
megjelölést jelent, amelyik egy országra, annak
régiójára vagy valamely helyére a termék
származási helyeként utal.
A korábban hatályos joganyagot összevetve a jelenlegi
törvénnyel, megállapítható, hogy ez
utóbbi kevésbé bonyolult eljárási
rendelkezéseket tartalmaz.
2) Bulgária
Bulgária tagja a Párizsi Uniós
Egyezménynek, a Lisszaboni, a Madridi Megállapodásnak
és a TRIPS-nek. Az 1968 óta hatályos, a védjegy
és ipari minta oltalmáról szóló
törvény tartalmazza az eredetmegjelölés
védelmét szolgáló rendelkezéseket. E
törvény szerint az eredetmegjelölés fogalma a
következő: valamely ország, táj vagy helység
neve, amelyet az e helyről származó olyan termékek
megjelölésére használnak, amelyeknek
különleges a minősége vagy egyéb
tulajdonsága, és ez kizárólag az adott
földrajzi környezetnek köszönhető.
Elkészült az új törvény tervezete a TRIPS
figyelembevételével.
3) Cseh Köztársaság
Az eredetmegjelölések
oltalmáróló szóló 1973. évi 150.
és az eljárási szabályokról
szóló 1973. évi 160. törvény van jelenleg is
hatályban a Cseh Köztársaságban.
A joggyakorlatból csak egy olyan eset ismert, amely
eredetmegjelöléssel kapcsolatos. 1994-ben a Cseh Szabadalmi Hivatal
elutasította egy exporttal foglalkozó cég
bejegyzési kérelmét, amely egy
eredetmegjelölés használatára irányult, mert
az nem a kérdéses termék termelésével vagy
előállításával foglalkozott. A cég a
bírósághoz fordult a hivatal határozatának
megváltoztatását kérve. A
bíróság ítéletében
megállapította, hogy a kérelmezőnek joga van az
eredetmegjelölés használatára, mivel székhelye
az adott földrajzi területen van, és általánosan
ismert, hogy az onnan származó termékeket
exportálja.
4) Lengyelország
A védjegytörvény speciális
rendelkezéseket tartalmaz a földrajzi jelzések
oltalmáról, amelyekbe az eredetmegjelölések is
beletartoznak.
Ha a védjegybejelentésben lengyel földrajzi név
(város, helység) szerepel, akkor az illetékes
közigazgatási szerv hozzájárulása is
szükséges az adott név használatához.
5) Észtország
Észtországgal kapcsolatban egy jogesetet
mutatott be az előadó, amelynek a lényege a
következő.
A belga Tabacofina Vander Elst N.V. cég KANSAS
megjelölésére kért védjegyoltalmat a 34.
áruosztályba tartozó cigarettára az Észt
Védjegy Hivatalnál. A Hivatal a KANSAS ábrás
védjegyet úgy lajstromozta, hogy kizárta a KANSAS
szóelemre a kizárólagos jogot.
A Fellebbviteli Tanács nem adott helyt a belga cég
panaszának, amelyben a védjegyoltalmat megadó
határozat megváltoztatását kérte.
A Tallini Közigazgatási Bíróság a
védjegyjogosult keresete alapján hatályon
kívül helyezte a Fellebbviteli Tanács
határozatát jogszabálysértő volta miatt
és új eljárásra utasította azt.
A belga cég arra hivatkozott megváltoztatási
kérelmében, hogy a Fellebbezési Tanács nem azokra a
jogszabályhelyekre hivatkozva hozta meg a döntését,
mint a Hivatal védjegyoltalmat megadó határozata.
Továbbá a a bejelentés KANSAS szóeleme nem
tekinthető a fogyasztókat megtévesztőnek az
áru eredetét illetően. A fogyasztók a
terméket látva nem asszociálhatnak arra, hogy az
Kansasból származik. A lexikonok szerint Kansasban nincs
cigarettagyártás, sőt éghajlata miatt nem is lenne
arra alkalmas.
A Hivatal lajstromozási gyakorlatában más földrajzi
megjelöléseket is lajstromoztak már anélkül,
hogy ezeknek a földrajzi neveknek a kizárólagos
oltalmát kizárták volna.
Az új eljárás folyamán a Hivatal a KANSAS
védjegyet a fentieknek megfelelően lajstromozta.
Dr. Sili Dóra
|
Elektronikus publikáció
Korábbi számok
Nyomtatott kiadvány »
Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő »
|