Nem hagyományos megjelöléstípusok

Védjegyoltalom tárgya csak grafikailag ábrázolható megjelölés lehet. Az Európai Bíróság által kimunkált elvek értelmében a megjelölés – többek között – akkor tekinthető grafikailag ábrázolhatónak, ha az ábrázolás világos, pontos, önálló, könnyen hozzáférhető, érthető, tartós és tárgyszerű.
A nem hagyományos vagy atipikus megjelölések viszonylag ritkán képezik védjegybejelentés tárgyát, mivel az ilyen megjelölések grafikai megjelenítése számos nehézségbe ütközik.
Az atipikus megjelölések csoportjába tartoznak a színmegjelölések (pl. Milka lila, Shell sárga, Telekom magenta), amelyek mindig egy adott színre vagy színek kombinációira vonatkoznak. Egy színmegjelölés önmagában akkor rendelkezhet megkülönböztető képességgel, ha alkalmas arra, hogy a bejelentő áruit és szolgáltatásait azonosítsa azáltal, hogy megkülönbözteti őket a versenytársak termékeitől. Mivel a színek korlátozott számban állnak rendelkezésre, a színmegjelölések oltalomképességének vizsgálatánál tekintettel kell lenni arra is, hogy a versenytársakat indokolatlanul ne korlátozzák az adott szín használatában. Az egyetlen színből álló megjelölés ezért önmagában főszabály szerint nem oltalomképes. A grafikai ábrázolhatóság követelményét nem elégíti ki önmagában a színmegjelölés papíron történő megjelenítése, azonban megfelelő ábrázolás lehet a megjelölés nemzetközileg elismert színkódokkal történő meghatározása, vagy szavakkal történő körülírása (az Európai Bíróság C-104/01. számú LIBERTEL ügyben hozott ítélete).

A hangmegjelölések (pl. MÁV szignál) a zenei szabályok szerint elkészített kotta segítségével megfelelően ábrázolhatók. Nem elegendő ugyanakkor a hangmegjelölésnek az írott nyelv segítségével történő körülírása (így például annak feltüntetése, hogy a megjelölést alkotó jelek egy zeneművet képeznek, vagy egy állat hangját utánozzák), vagy hangutánzó szóval történő leírása (az Európai Bíróság C-283/01. számú SHIELD MARK ügyben hozott ítélete). A hangmegjelölések esetén is fontos szempont, hogy az alapján a fogyasztók kifejezetten egy adott piaci szereplőt ismerjenek fel, azaz kellően megkülönböztető legyen.

A fényjel- vagy hologram megjelölést képben vagy ábrában, a térbeli alakzatot, így az áru vagy a csomagolás formáját síkbeli ábrázolásban lehet benyújtani. A térbeli megjelölések között előkelő helyet foglalnak el az üdítőitalok, illetve a borok vagy a különleges alkoholtartalmú italok forgalmazására szolgáló palackok (Unicum, Coca-Cola):
    

Az illatmegjelölések – bár lajstromozásuk elméletileg nem kizárt – grafikailag egyelőre nem ábrázolhatók, mivel az illatminta benyújtása vagy a kémiai összetevők leírása nem helyettesítheti az illat grafikai megjelenítését (az Európai Bíróság C-273/00. számú SIECKMAN ügyben hozott ítélete). A mozgás- vagy multimédia megjelölések (filmklipek, mozgó logók stb.) gyakorlati problémákat vetnek fel, hiszen az ilyen megjelölések grafikai ábrázolása csak az egyes rögzített képek, pillanatfelvételek, illetve a külön adathordozók (CD, DVD stb.) benyújtásával lehetséges. Az ízmegjelölések, illetve a szerkezeti vagy érzésmegjelölések (egy termék felületének kialakítása, amely különleges tapintást biztosít) esetében szintén problémát jelent a grafikai megjelenítés, hiszen nem feltétlenül elegendő az írott nyelvben körülírni magát az ízt vagy az adott tapintás folytán tapasztalható érzést.