Mi az a Használatiminta-oltalom?

A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Hmt.) meghatározása szerint használati minta alatt valamely tárgy kialakítására, szerkezetére, részeinek elrendezésére vonatkozó megoldást kell érteni. A használati minta mint szerkezeti, kialakítási, elrendezési megoldás tehát csak valamely tárggyal – azaz határozott alakú, megragadható fizikai egységgel – összefüggésben, arra vonatkozóan értelmezhető. Ugyanakkor a minta definíciója sem a tárgy rendeltetését, sem annak méretét illetően nem tartalmaz megkötést.

A használati mintának minden esetben műszaki értelemben vett megoldást kell adnia valamely feladatra; csupán ötletszintű felvetés, cél-, illetve feladatkitűzés vagy elméleti megállapítás önmagában nem minősül használati mintának.

A használati minta akkor részesülhet oltalomban, ha új, feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható.

A Hmt. az újdonság követelményét a szabadalmazható találmányokkal azonos módon határozza meg. Új a minta, ha nem tartozik a technika állásához. A technika állásának meghatározása azonban több ponton eltér a szabadalmi törvény rendelkezéseitől.

Használati minták esetében a technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbségi időpont előtt írásbeli közlés vagy belföldi gyakorlatba vétel révén bárki számára hozzáférhetővé vált. Az olyan megoldások, amelyek szóbeli közlés, illetve külföldi gyakorlatba vétel útján váltak bárki számára hozzáférhetővé, nem tartoznak a technika állásához. Így például egy nyilvános előadáson elhangzott információ vagy egy külföldi kiállításon bemutatott szerkezet akkor sem vehető figyelembe egy későbbi mintaoltalom tárgyát képező minta újdonságának, vagy a feltalálói lépésnek a megítélésekor, ha azokból a minta szerinti megoldás megismerhetővé vált.

Szintén a szabadalmi törvénytől eltérő rendelkezések vonatkoznak az ún. türelmi időre is. A szabadalmak esetében a technika állásának részeként nem vehető figyelembe az elsőbbség napját legfeljebb hat hónappal megelőző nyilvánosságra jutás, ha az a bejelentővel (vagy jogelődjével) szemben elkövetett jogsértés eredménye. A használati minták bejelentője számára ez a kedvezmény kiegészül azzal, hogy az olyan közlés vagy gyakorlatba vétel sem képezi részét a technika állásának, amely a bejelentő vagy jogelődje részéről, illetve hozzájárulásával történt. A gyakorlati élet szempontjából ez azt eredményezi, hogy a bejelentés megtétele előtt a bejelentő piacra viheti a használati mintát megvalósító termékét, meggyőződhet annak piaci fogadtatásáról anélkül, hogy a minta oltalomképességét veszélyeztetné.

Az oltalom megalapozottságához megkövetelt alacsonyabb alkotói teljesítményt az fejezi ki, hogy feltalálói tevékenység helyett a használati mintának feltalálói lépésen kell alapulnia. A minta akkor alapul feltalálói lépésen, ha a technika állásához képest a mesterségben járatos személy számára nem nyilvánvaló, azaz a minta nyilvánvalóságát a szabadalmi jog „szakembere” helyett a „mesterségben járatos személy” tudása szempontjából kell megítélni. E tudás pedig nem csupán a mennyisége, hanem az ismeretek kombinálásának, a feladatok megoldásának képessége tekintetében is különbözik a szakemberétől. A gyakorlati felkészültségnek nagyobb szerep jut benne az elméletinél. A feltalálói lépés követelménye ennélfogva szoros összefüggésben áll a használatiminta-oltalom gyakorlatiasságával: szemben a szabadalommal, amely a műszaki megoldás általánosabb, elvont gondolati formáját részesíti jogi védelemben, a használatiminta-oltalom inkább a kézzelfogható, a kiviteli alak szintjén leírható megoldásokra előirányzott oltalmi forma.

Az a követelmény, hogy az oltalmazható használati mintának feltalálói lépésen kell alapulnia, azt a minimális alkotói szintet jelöli ki, amely szükséges feltétel az oltalom elnyeréséhez. Ebből következik, hogy azok a szerkezetre, a kialakításra, illetve az elrendezésre vonatkozó megoldások is használatiminta-oltalomban részesülhetnek, amelyek elérik, illetve meghaladják a szabadalmazható találmányok esetén megkövetelt szintet. Ilyen esetben a bejelentőnek mérlegelnie kell azt, hogy az alacsonyabb költségek és a gyorsabb oltalomszerzés, vagy a hosszabb oltalmi idő és a szabadalmazhatósági vizsgálaton alapuló, „erős” oltalom bír-e számára nagyobb jelentőséggel.

Az ipari alkalmazhatóság követelményének törvényi meghatározása és annak értelmezése a szabadalmi jog idevonatkozó részében ismertetettekkel megegyezik.

Nem részesülhet mintaoltalomban az olyan használati minta, amelynek a hasznosítása jogszabályba vagy a közerkölcsbe ütközne, kivéve, ha a jogszabály a terméknek csak a forgalmát korlátozza.

A használatiminta-oltalom megszerzésével és fenntartásával kapcsolatos további tudnivalók itt érhetőek el.